Január 2-án tüntetések kezdődtek Nyugat-Kazahsztánban. A tiltakozást a palackos gáz árának kétszeri durva emelése váltotta ki. (Számunkra az így megemelt ár is nevetségesen alacsony. Nyugat-Kazahsztánban az autók kilencven százaléka ezzel jár, s a háztartások hetven százaléka palackos gázzal főz.) Zsanaozen városában a tüntetők követelték, hogy a kormány azonnal vonja vissza az áremelést.

A tüntetések egy-két nap alatt átterjedtek az ország szinte összes nagyvárosára, a legdurvább események Almatiban, a korábbi fővárosban történtek. A tiltakozás folyamatos volt, nem állította meg az sem, hogy a hatalom bejelentette, az üzemanyag-áremelést visszavonják. Egyre több erőszakos eseményről számoltak be: a tüntetők középületeket támadtak meg, elfoglalták Almati városházát, az államelnök rezidenciáját. Autókat gyújtottak fel, boltokat fosztottak ki. A rendőrségtől fegyvereket szereztek, tűzharcokról érkeztek jelentések.

Kaszim-Zsomart Tokajev köztársasági elnök előbb egyes területekre, majd az egész országra érvényes rendkívüli állapotot hirdetett. Január ötödikén egész ­Kazahsztánban megszűnt az internetszolgáltatás és akadozott a mobilhálózatok működése. A tüntetők január 4-én elfoglalták Almati nemzetközi repülőterét, de több légitársaság már előzőleg leállította kazahsztáni járatait. Az elnök többször is megpróbálta lecsendesíteni a tüntetőket. Eleinte párbeszédet, engedményeket ajánlott.

Az említett öregember a nyolcvanegy éves Nurszultan Nazarbajev, aki több mint harminc éven át volt az ország egyértelmű főnöke. Előbb a Kazah Kommunista Párt első titkára volt, majd államelnökké választották. Két éve ugyan formálisan átadta a hatalmat kiválasztottjának, Tokajevnek, de nagyon láthatóan továbbra is ő és köre uralta a 19 milliós közép-ázsiai államot. Ő viselte az Elbaszi címet, ami a nép vezetőjét jelenti, s az egykori ­Celinográdból Asztanává lett fővárost is átnevezték tiszteletére Nur-Szultánnak.

A hét közepén Tokajev bejelentette, hogy leváltja a kormányt, amely alkalmatlannak bizonyult, hiszen konfliktusgerjesztő intézkedéseket hozott. Aszkar Mamin kormányfő Nazarbajev kreatúrája volt. Tokajev azt is tudtára adta tüntető népének, hogy ezentúl ő a vezetője a Nemzetbiztonsági Tanácsnak. Ezt addig Nazarbajev elnökölte, kezében tartva a védelemmel és belbiztonsággal kapcsolatos ügyeket. Lecserélte a kazah KGB-utódszervezet vezetését – köztük Nazarbajev unokaöccsét.

Az engedmények nem állították le a lázongókat. Letépték a Nazarbajevre emlékeztető táblákat, ledöntötték Taldikorganban a szobrát. A rendőrség és a tömeg közötti összecsapások egyre durvábbá váltak. Január ötödikén este – írják helyi megfigyelők – a helyzet erőszakossá vált. Személygépkocsik bukkantak fel, amelyekből géppisztolyos emberek szálltak ki, s egyesek úgy látták, hogy a csomagtartókból fegyvereket osztogatnak. Megkezdődtek a szervezett fosztogatások, bankokra támadtak. Nyilvánvalóvá lett, hogy ez már nem tüntetés. Azok, akik addig politikai, gazdasági követelésekkel mentek az utcára, otthon maradtak.

A hivatalos bejelentések tizenhárom rendőr haláláról szóltak, kiemelve, hogy közülük kettőt lefejeztek. Egyre több fosztogatásról, rombolásról érkezett hír. Több középületet felgyújtottak. Tokajev hangneme is megváltozott: a tüntetőket immár külföldről támogatott banditáknak, terroristáknak nevezte, s bejelentette, hogy tűzparancsot adott a rendfenntartó erőknek. Az elnök bejelentette, hogy a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetéhez (ODKB), a „posztszovjet NATO-hoz” fordult katonai segítségért. Hatodikán már meg is jöttek a „béketeremtők”. Ötezer katona érkezhetett Oroszországból, Belaruszból, Örményországból és Kirgizsztánból. A kontingens zöme orosz volt, egy harcfelderítő ezred és egy légideszant egység katonái, a többi állam összesen pár száz katonát küldött. A hivatalos bejelentés szerint ezek átveszik a kazahoktól az érzékeny objektumok, iparvállalatok, nyersanyagkitermelő körezetek védelmét, hogy a hazaiak tartsák fenn a rendet.

Tokajev január hetedikén bejelentette, hogy az országban újra rend van. Megindult a nemzetközi és belföldi repülőforgalom. Egyelőre nehéz felmérni a következményeket, nem tudni, milyen intézkedésekre készül a kormány, változik-e a bel- és külpolitika. Az egyértelmű: az események fő nyertese a hivatalban lévő államfő, aki most valódi hatalomhoz jutott.