Az orosz-ukrán háború és a nemzetközi rend

Az ENSZ 1974-ben elfogadott határozata szerint „agressziónak minősül egy állam fegyveres erejének alkalmazása egy másik állam szuverenitása, területi integritása és politikai függetlensége ellen.” A Kreml nevezheti speciális katonai műveletnek vagy aminek akarja, a nemzetközi joggal egyértelműen ellentétes az Ukrajna elleni támadás.

Akció

Az orosz-ukrán háborúról folyó vitákban elhangzanak olyan vélemények, amelyek szerint úgynevezett proxy háború zajlik a két állam között. Ez a minősítés a hidegháború emlékeire utal, amikor számos esetben egyértelmű volt, hogy az egymással fegyveres konfliktusban álló feleket külső hatalmak támogatják. A közvetítőkkel folytatott háborúk gyakoriak voltak már a történelem korábbi időszakaiban is. Azok az államok, amelyek különböző meggondolásokból nem akartak háborúzni, alkalmas eszközt láttak az ellenfelek gyengítésére a háborúra vállalkozó állami vagy nem-állami szereplők megbízásában és finanszírozásában. Elsősorban a gazdaságilag fejlett államok rendelkeztek megfelelő forrásokkal más államok által viselt háborúk finanszírozásához. A proxy háború azonban a hidegháború idején vált ismertté a szakértők körén túl a szélesebb közvélemény számára.

A legtipikusabb példák a volt gyarmati uralom alól felszabadult és függetlenné vált országok esetében voltak tapasztalhatók. A függetlenség kivívását számos esetben polgárháború követte, és a két vagy gyakran több szembenálló felet az időközben kialakult ideológiai és politikai szimpátiáknak megfelelően külső hatalmak kezdték támogatni. Angola esete tipikus példának tekinthető. Az 1960-as évek közepétől együtt harcolt a portugál gyarmati uralom ellen két fegyveres mozgalom, az UNITA és az MPLA. 1975-ben, a függetlenség elnyerése után, a két mozgalom szembefordult egymással és több évtizedig tartó polgárháború kezdődött. Az ­UNITA-t Kína, majd az Egyesült Államok és a Dél-­afrikai Köztársaság, az MPLA-t a Szovjetunió és Kuba támogatta fegyverekkel a hidegháború idején. A támogatásban ideológiai és a nyersanyagkincsek kiaknázásával kapcsolatos meggondolások játszottak döntően szerepet.

A külső aktorok szerepvállalása az orosz-ukrán háborúban a korábbiakhoz képest új kontextusban történik. Az ENSZ Alapokmány egyértelműen rendelkezik azokról az esetekről, amikor egy szuverén állam ellen egy másik állam fegyveres támadást hajt végre. Az Alapokmány első fejezete második cikkének negyedik paragrafusa az alábbiakat tartalmazza: „A Szervezet összes tagjának nemzetközi érintkezései során más állam területi épsége vagy politikai függetlensége ellen irányuló, vagy az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő bármely más módon megnyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodnia kell.” Ezt a nemzetközi jogban foglalt szabályt, amely alapköve a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának, sértette meg Oroszország február 24-én.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!