Az Európába érkező ukrajnai menekültek száma novemberre elérte a 7,8 milliót. Ha ehhez még hozzáadjuk a belső menekültek számát, láthatjuk, hogy az ukrán lakosság harmada kényszerült otthona elhagyására a háború miatt. A menekültek 90 százaléka nő és gyermek, s őket számos veszély fenyegeti. Ráadásul a nők elleni erőszak gyakran rejtve marad. Félő, hogy a háború elől elmenekült nők rendkívül brutális helyzetekbe kerülhetnek.

A menekültekkel foglalkozó önkéntesek már márciusban figyelmeztettek arra, hogy az ukrán határ közvetlen közelében férfiak várakoznak, és az oda érkező fiatal ukránok számára úgymond fuvart kínálnak Európa különböző országaiba. A szervezett bűnözés tehát a jóindulat álcáját öltötte magára. Ukrajna már a háború előtt egyike volt annak az öt európai országnak, ahol virágzott az embercsempészet, és nőket szexrabszolgáknak adtak el. Ez a probléma sajnos nem szűnt meg, éppen ellenkezőleg, a szervezett bűnözés megpróbálja kihasználni a zűrzavart és a saját javára fordítani a jelenlegi helyzetet.

A nők elleni erőszak legbrutálisabb megnyilvánulása a nemi erőszak. Fegyverként való használata háborús bűnnek számít.

A Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának 7-ik és 8-ik cikkelye kimondja, hogy a megerőszakolás emberiesség elleni bűncselekmény, amit természeténél fogva kínzásnak kell tekintetni. Az ukrajnai háború egyik legnyomasztóbb dokumentuma az a fénykép, amelyen félig megégett, meztelen nők fekszenek az úton, Kijevtől úgy húsz kilométernyire. A kép futótűzként terjedt el a médiában április elején. Úgy gondolom, igaza van Katerina Cserepakának, a La Strada Ukraine elnökének, amikor úgy fogalmaz, hogy „amit a megerőszakolásokról tudunk, az csak a jéghegy csúcsa”. Kifejezetten elgondolkodtató például annak a fiatal ukrán nőnek a vallomása, aki óvszert és ollót is vitt magával, amikor elmenekült otthonából, biztos, ami biztos alapon.