Boris vesztét Boris okozta

Négy héttel ezelőtt azt találtam jósolni a Jelen hasábjain, hogy Boris Johnson addig lőheti magát lábon, amíg el nem vérzik. Nem számítottam rá, hogy ez ilyen rövid idő alatt bekövetkezik. A legutolsó golyóval azonban akkora lyukat ütött a miniszterelnökségén, hogy kénytelen volt bejelenteni lemondását - persze ezt is boriszosan tette.

Akció

A mindig figyeleméhes Boris a lemondását is igyekezett egyénivé tenni. Az utolsó pillanatig úgy tett, mintha fel sem merülhetne, hogy egyszer el kell hagynia a Downing Streetet. A lemondása előtti napon rutinosan betöltötte azon minisztereinek az állását, akiknek a távozása végül az ő sorsát is megpecsételte. De még ennél is látványosabb, hogy e sorok írásakor még mindig hivatalában van. Boris Johnson ugyanis, miközben pártvezetői tisztségéről lemondott, hogy elkezdődhessen a toryk házon belüli versengése az utódlásáért, nagylelkűen felajánlotta, hogy ügyvezető miniszterelnökként ellátja feladatait az utódja megválasztásáig.

Az ügyvezető kormány az Egyesült Királyságban sem ismeretlen intézmény, de ennek vezetését rábízhatták volna valamelyik miniszterre is. Johnsonnak viszont nem sürgős a távozás. Lemondását bejelentő beszédéből világosan kiderült, hogy a saját bukását semmiképp sem az általa elkövetett hibáknak, hanem a konzervatív frakció és miniszterei „csordamentalitásának” tulajdonítja, akik egyszerűen nem bírták a nyomást, miután Sajid Javid egészségügy- és Rishi ­Sunak pénzügyminiszter lemondott.

Javid, Sunak és a szélesebb értelemben vett kormány több mint ötven másik tagja azután távozott, hogy kiderült, Johnson úgy nevezte ki az egyik hozzá lojális parlamenti képviselőt frakcióvezető-helyettesévé, hogy tudott az ellene felhozott zaklatási vádakról, majd ezt igyekezett letagadni közvetlen munkatársai előtt. A miniszterelnök szerint ez indokolatlanul keltett pánikot a „csordában.” Máshogy értékelte a helyzetet a konzervatív frakció jelentős része, továbbá az ellenzék vezetője, Keir Starmer és Nicola Sturgeon skót elsőminiszter is, akik szerint Johnsonnak azonnal távoznia kellett volna a Downing Streetről.

Ha a felelősségvállalás nem is jellemezte miniszterelnök lemondóbeszédét, az általa elért eredmények hangoztatása annál inkább. A három terület, ahol a legbüszkébb volt az eredményekre, a ­Brexit, a vakcinák és Ukrajna voltak. Ezen a három területen keresztül valóban jól megítélhető a teljesítménye, az már kevésbé egyértelmű, hogy mindhárom terület akkora sikersztori-e.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!