Habár Lula győzött, csak nagyon kis különbséggel nyert Bolsonaro ellen, aki 400 ezerrel több szavazatot szerzett most, mint négy évvel ezelőtti győzelme alkalmával. Kik azok, akik ilyen hatalmas tömegben támogatják Bolsonarót?

Bolsonaro mögött egyfelől az egyre nagyobb befolyással bíró újkeresztény egyházak hívei – akik egy évtizeden belül többen lehetnek a katolikusoknál –, valamint a földtulajdonosok és a katonaság, illetve a fegyvertartás szabályainak lazítását támogatók állnak. Őt támogatják az országnak azokon a területein is, ahol különösen elterjedt az erdőirtás, az illegális bányászat és más környezetpusztító tevékenységek, amelyeknek Bolsonaro széles teret engedett. Akiknek ebből származik a profitjuk vagy ebből kénytelenek megélni, azok rá szavaztak, hogy folytathassák a tevékenységüket.

De még ez sem lenne magyarázat a több mint 58 millió szavazatra, ennek gazdasági okai is vannak. 2022 első félévében javultak a gazdasági mutatók, felfutott egy kicsit az export, a Covid előtti szintre esett vissza a munkanélküliség. Bolsonaro erre rá is játszott, vérbeli populista osztogatással nyitott a szegényebb rétegek felé. A választás előtti hónapokban megemelte a Brazil segélyre átnevezett, korábbi Bolsa Família, magyarul Családi Kassza nevet viselő szociális programból kiutalható segélyösszeget és a rászorultak körét is bővítették.

Ricz Judit

Ez az a Családi Kassza, amit 2003-2010 közötti első elnöksége idején Lula vezetett be?

Valójában Lula elődje, Cardoso idején indult a program, de Lula jelentősen kiterjesztette. A családi pótlékhoz tudnám hasonlítani ezt a támogatást, mert gyermekes családoknak jár, és bizonyos alapvető feltételeknek kell megfelelni, amilyen például az iskolába járás és a védőoltások beadása. Most Bolsonaro ezt növelte tovább. Lula idején a nemzeti össztermék 0,4 százalékát szánták rá, most már 1,2 százalékát, és nem nagyon látni, miből fogják fedezni ezeket a kiadásokat. A Lula első elnökségét jellemző konjunktúra idején rendelkezésre álltak a források, amelyekből a szociális programot bővítették, most azonban nem.

Mindenesetre Bolsonaro mögött a felső-középosztálytól a legszegényebbekig ívelő szavazótábor komoly társadalmi koalíciónak tűnik.

Így van, bár éppen az összetettsége miatt nagyon megosztott társadalmi hátteret is jelent egyúttal.

Lula 60 milliós szavazótáborát mennyire motiválták a baloldali ígéretek, és mennyire a demokrácia védelmezésének szándéka Bolsonaróval szemben?

Először is, fontos elmondani, hogy Lula baloldalisága távolról sem ugyanazt jelenti, mint Chavez vagy Maduro Venezuelájának politikája. Ha lehet egyáltalán európai politikai fogalmakat ráilleszteni Dél-Amerikára, akkor Lula 2003-2010 közötti elnöksége szociáldemokrata politikát hozott, sok kompromisszummal, mert mindvégig célja volt, hogy kellő támogatást szerezzen a döntései végrehajtásához. Ezzel szemben az illiberális Bolsonaro gazdaságpolitikai téren liberális volt, legalábbis a piaci folyamatoknak szabad teret engedő gazdasági miniszterrel csinálta végig a négyéves időszakát. Szóval, igen, Lula mögött ott található egy erős baloldali tábor, de Lula Munkáspártja mellé álltak olyan nem baloldali politikusok és híveik is, akik kifejezetten Bolsonaro megfékezését tűzték ki célul.

Az elnökválasztással egyidőben megválasztott új parlament tükrözi a brazil pártrendszer bonyolultságát és töredezettségét, ilyen körülmények között lehetséges-e működőképes elnöki koalíciót létrehozni?

A parlamenti viszonyokról legyen elég csak annyit mondani, hogy tizenkilenc párt jutott képviselethez. A legnagyobb közülük Bolsonaróé, de ez is csak a mandátumok kevesebb mint ötödét birtokolja, és a távozó elnök nem is kötődik olyan erősen ehhez a szervezethez, csak tavaly lépett be, miután belátta, hogy nem érdemes saját párttal próbálkoznia. Lulának biztosan nehéz dolga lesz, de az első elnöksége idején bizonyította, kiváló érzéke van a támogató koalíciók létrehozásához. Nemcsak karizmatikus népszónok, hanem a politikacsinálás tárgyalásos, konszenzuskereső részéhez is ért, és alighanem mindenki másnál több tudása van a brazil politikáról, az érdekcsoportok világáról. Ha valakinek, akkor pontosan Lulának van esélye képviselőházi többséget összehoznia.

Ha ennyire töredezettek a parlamenti viszonyok, és az elnökjelölteket támogató blokkok maguk is sokszínű koalíciók, akkor mennyire éles valójában a politikai oldalak közötti polarizáció?

A mindkét oldalt jellemző sokszínűség enyhítheti az éles szembenállást, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a brazil politikai élet gyakran tényleg olyan, mint a szappanoperák világa, szervesen hozzátartoznak a nagy érzelmek és retorikai összecsapások. Ezzel együtt is tagadhatatlan azonban, hogy Bolsonaro illiberális időszaka alatt a brazil politika még a saját viszonyaihoz képest is eldurvult, szélsőségesebbé vált. Ehhez képest Lula eleve más személyiség. A második választási forduló éjszakáján rögtön arról beszélt, hogy nem a saját 60 millió szavazója, hanem 215 millió ember elnöke akar lenni. Ez nyilván retorika is, de egyúttal politikai felismerés, hogy kormányzati céljai érvényre jutását, az ehhez szükséges kompromisszumok megkötését segíti, ha visszafogottabbá, mérsékeltebbé válnak a politikai viszonyok.

Említette Bolsonaro illiberalizmusát, ez a távozó elnök retorikai bolondériája volt, vagy pedig a tényleges politikai törekvéseit fejezte ki?

Nagyon is valóságos törekvés volt. Nemcsak a fékek és ellensúlyok rendszerét igyekezett gyengíteni, hanem a független szakhatóságokat, közöttük például a környezetvédelemért felelős hivatalokat, nyilvánvaló politikai okokból. Kiváltképp számított a katonákra, akikkel telerakta az államigazgatást, valamint a családtagokra és ismerősökre. A Legfelsőbb Bíróságra is megpróbálta beültetni saját embereit. Emellett bátorította a szabad sajtó, a kisebbségi jogok vagy például a környezetvédő aktivistákkal szembeni, akár erőszakos fellépéseket is.