A török gazdaság válságban, Erdoğan az Európában uralkodó nyomorról beszél

Törökország a minimálbér 21,56 százalékos emelésével kezdte az új évet, a líra azonban olyan mértékben veszít értékéből, hogy az emelt minimálbér euróra átváltva kevesebbet ér, mint az egy évvel korábbi. A gazdaságpolitikával szembeni elégedetlenség miatt sokan abban sem biztosak, hogy Recep Tayyip Erdoğan elnöknek sikerül hatalmon maradnia a jövő évre tervezett választásokig.

Akció

A kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) 2002-es hatalomra jutásakor a bruttó minimálbér 163 török líra volt, ami akkori árfolyamon 175 eurót ért. Idén ez az összeg 4250 líra, ami a mostani árfolyamon mindössze 270 euró. Fontos megemlíteni, hogy a munkavállalók 48 százaléka van minimálbérre bejelentve. Ugyanakkor a minimálbér emelésétől azt várja a legtöbb közgazdász, hogy drasztikusan nő a feketén foglalkoztatottak aránya, mert sok munkaadó nem lesz képes kifizetni az alkalmazottait.

Decemberben már a statisztikai hivatal adatai szerint is 36 százalékos volt a fogyasztói infláció, sokak szerint azonban jóval magasabb. A független DISK Kutatóintézet például ugyanebben a hónapban 64,6 százalékot mért. Az inflációval megjelent az áruvisszatartás is, alapélelmiszerekhez sokszor azért nem lehet hozzájutni, mivel a kereskedők inkább várnak a következő áremelésre.

A gyenge líra nem az egyetlen oka a nehézségeknek. A mezőgazdaság is hatalmas problémákkal küzd. A kormány politikája az itthon is ismerős módszerekkel tette tönkre a vidéket. Támogatásokat csak a kormányközeli oligarchák kapnak, ők viszont annyit, hogy nincs is szükségük a gazdaságos termelésre. Ennek következtében az ország mára az élelmiszerek terén nagymértékben exportfüggő lett, az egyébként kiváló mezőgazdasági adottságokkal rendelkező Törökországnak 2020-ra Magyarország lett a második legnagyobb szarvasmarha- és a legnagyobb csemegekukorica-exportőre.

Ezen termékek ára is folyamatosan nő, mivel az energiaválság következtében nem csak az üzemagyagok drágultak, de a például a műtrágya is – ennek gyártásához földgázra van szükség –, amelynek ára egy év alatt átlagosan a jó négyszeresére emelkedett, ami persze benne van az az élelmiszerek árában. Isztambul önkormányzatának hatósági áron kenyeret forgalmazó péksége egy éve még 127 lírát fizetett 50 kiló lisztért, ugyanez az idén már 325 líra lett.

A kormány büszkeségeinek számító gigaberuházások egyre több veszteséget termelnek. Erdoğan két évtizede majdnem minden beruházást az „építsd meg-használd-add át” modellel valósított meg. Valamelyik hozzá közel álló oligarchával megállapodott egy-egy híd, autópálya vagy repülőtér megépítéséről, aki a saját költségén megépítette, cserébe a kormány garantálta neki, hogy 20-30 éven keresztül megadott mennyiségű használati díjat fizet még akkor is, ha a szolgáltatást senki sem veszi igénybe. A garanciák pedig minden esetben dollárban vagy euróban lettek megadva.

Kütahya városának repülőterét annak fejében építette meg az egyik vállalkozó, hogy az állam 2044-ig garantálja az évi 1 317 000 utast, s a nemzetközi utasokért 10, a belföldiekért pedig 2 eurót kap. A szerződés megkötésekor egy euró 2,4 török lírát ért, jelenleg 13-at. Tavaly a repülőtérnek csak 22 000 utasa volt, az ígért 1,8 százaléka. Hasonló koncesszióval épült meg Isztambul új repülőtere, a város két oldalát összekötő Avrasya alagút, a harmadik Boszporusz-híd, több tucat autópálya és jó pár vidéki repülőtér is. Sok török már csak azért sem használja ezeket, mert a használati díjuk is valutában van megadva. A harmadik Boszporusz-híd 2016-os átadásakor egy személyautó 9,90 lírát fizetett az áthaladásért, idén ugyanez már 19,50 lírába kerül.

A kormány, úgy tűnik, inkább elfedni szeretné a problémát, a lakájmédia a legtöbbet a németországi inflációval és az angliai áruhiánnyal foglalkozik. Erdoğan, akinek állítólag közgazdász diplomája van – bár a diplomáját még senki sem látta, csak a nem hiteles másolatát –, az utóbbi évben kifejezetten sokat beszélt híveinek az Európában uralkodó nyomorról.

Tavaly tavasszal például azt állította, hogy az EU-ban és az Egyesült Államokban 150 eurót, illetve dollárt kell fizetni a koronavírus elleni oltásért, míg ő ingyen oltatja a törököket. Az áremelkedésekért a boltokat tartja hibásnak, szerinte az áruházláncok mind-mind a nép ellenségei, és azért emelik az árakat, mert így akarják őt megpuccsolni.

Süleyman Soylu belügyminiszter egy évvel ezelőtt arról beszélt támogatóinak, hogy a török gazdaság 2021 áprilisára olyan mértékben növekszik, hogy Franciaország és Németország belesárgul az irigységbe. Novemberben, amikor a líra az értékének közel egynegyedét veszítette el az euróval szemben, a véleménye megváltozott, és azt mondta, lehet, hogy Európa gazdaságilag előrébb van, de ha erkölcsről van szó, akkor messze a törökök mögött jár.

A legérdekesebb magyarázattal azonban Resul Tosun volt kormánypárti képviselő állt elő, aki azt állította, hogy a Németországban 2-ről 5 százalékra növekedett infláció azt jelenti, hogy 150 százalékos az infláció. Napokon keresztül nevetség tárgya volt, s azzal kezdett mentegetőzni, hogy ő nem közgazdász.

December óta új pénzügyminiszter van, Nureddin Nebati, aki másfél év alatt immár a harmadik ezen a poszton. Elődjét, Lütfi Elvant azért menesztették, mert nem volt hajlandó levinni a jegybanki alapkamatot. Nebati beiktatása után egyből 19 százalékról 14-re csökkentette azt. Terve az, hogy a gyenge lírának köszönhetően Törökország az új Kína legyen, mert jelenleg nagyon olcsó a munkaerő, s nagyban várják a külföldi befektetőket. A régi szövetséges Katar mellett az Egyesült Arab Emírségek és ­Szaúd-Arábia is kutatni kezdte, hogy mit lehet felvásárolni.

Közben jönnek a választások. Eredetileg ugyan csak jövőre lennének esedékesek, azonban nagy az esélye annak, hogy mégis az idén lesznek. Erdoğan népszerűsége még sosem volt olyan mélyen, mint most. A legutóbbi, 2018-as választásokon 52,6 százalékot kapott, s közel sem biztos, hogy most sikerülne 50 százalék fölé jutnia.

A válság legjobban éppen az ő támogatóit, az alacsony keresetűeket sújtja. Nem valószínű azonban, hogy könnyen feladná. A legtöbben inkább arra számítanak, hogy a választásokig még lesz valamilyen populista és demagóg lépése. 2015-ben például bedöntötte a kurd-török fegyverszüneti megállapodást, hogy így szerezze meg a nacionalisták szavazatait. 2018-ban pedig a választások előtt pár hónappal vonultak be a török csapatok Szíria északi, kurdok lakta Afrin tartományába, amelyet azóta is megszállva tartanak. Hasonló indíttatásból alakították vissza mecsetté az Hagia Szophiát (Ayasofya) is, még 2020 nyarán.

A mostani találgatások között van az Észak-ciprusi Török Köztársaság vagy Szíria északi, megszállt területeinek Törökországhoz való csatolása, esetleg a menekültek ismételt megindítása Európa felé.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.