Légy realista, követeld a lehetetlent – hangzott a ’68-as párizsi diáktüntetések radikális jelszava. A tanácsot megfogadták Kijevben is. A kétnapos EU-Ukrajna csúcson Volodimir Zelenszkij államfő igencsak felsrófolta a tétet: azt követelte, hogy országa két éven belül legyen az EU tagja, de legalábbis már az idén kezdődjenek meg a tárgyalások. Ehhez képest hidegzuhanyként érhette az Európai Bizottság figyelmeztetése: nincs gyorsított eljárás, Ukrajnának is be kell járnia ugyanazt az utat, mint általában a tagjelölteknek.

Vagyis, hiába kapta meg az ország tavaly nyáron a hivatalos tagjelölti státusát, előbb meg kell győznie Brüsszelt azzal kapcsolatban, hogy az akkor ígért reformok nem csupán üres szavak.

Mindenekelőtt az igazságügyet kell gyökeresen átalakítani, vagyis garantálni kell a bíróságok függetlenségét. Kényes terület az Alkotmánybíróság szintén kívánatos reformja. Brüsszel ebben követi a Velencei Bizottság – a független alkotmányjogászokból álló testületet az Európa Tanács hozta létre – kritikáját, többek között a bírák kiválasztását vezénylő szerv összetételéről és jogköreiről. Aligha véletlen, hogy a napokban országszerte lecsaptak a maffiózó-praktikákat felvonultató oligarchákra és a politikai felső vezetés – egészen az államelnök közvetlen környezetében érintett – tagjaira. A látványos korrupcióellenes akciósorozat azonban éppen azt erősíti az Európai Bizottság szakpolitikusaiban és apparátusában, hogy bőven van még mit tenni. Elfogadásra vár például egy törvény, amely az oligarchák politikai befolyását volna hivatott korlátozni, továbbá a pénzmosással szembeni fellépéshez is át kell ültetni a gyakorlatba az európai normákat.

Összehasonlításképpen: az 1995-ös bővítés előtt Finnországgal, Svédországgal, Ausztriával és Norvégiával (utóbbi végül elállt a tagságtól) több mint két évig tartottak a tárgyalások, pedig az ő csatlakozásuk afféle sétagaloppnak számított a további tagjelöltek uniós aspirációjához, kiváltképp a fölkészültségükhez képest. Velük összehasonlítva, Ukrajna csatlakozása szinte reménytelennek tűnik – mutatnak rá az EB tisztviselői, mondván, a Kijevvel szembeni rokonszenvnek és szolidaritásnak is van határa.

Ahhoz, hogy a 27-ek tárgyalóasztalhoz ülhessenek, előbb el kell végezni az ukrán joganyag teljes átvilágítását, az Európai Bizottságnak pedig be kell azonosítania azokat a területeket, amelyekkel kapcsolatban  az ukrán tagság problémákat szülhet, ki kell dolgozni az uniós tárgyalási álláspontot, és csak ezután nyithatják meg az egyes fejezeteket. A Kijev által remélt „gyorsított eljárás” másik, eddig nemigen hangoztatott problémája, hogy miképpen adjanak erre magyarázatot a többi tagjelöltnek, amelyeket már hosszú évek óta előszobáztatnak. Mindenesetre, az ukrán uniós ambíciók következő „tesztje” áprilisban lesz, amikor az Európai Bizottság nyilvánosságra hozza jelentését az ukránok által vállaltak eddigi teljesítéséről. Ez mindkét fél számára alkalmat teremt majd arra, hogy reálisan mérjék fel, hol is áll az ország a Brüsszel által lefektetett 7 alapfeltétel teljesítésében.

A jogharmonizáció előfeltétel

Azzal nyilvánvalóan Kijevben is tisztában vannak, hogy végre kell hajtaniuk a jogharmonizációt, az EU sztenderdjeit át kell ültetniük a gyakorlatba, és meg kell felelniük egyrészt a tisztességes versenyt biztosító szabályozásoknak, másrészt kellően felvértezettnek kell lennie az ukrán gazdaságnak is, hogy életképes legyen az EU belső piacán.