Az eredetileg építészi álmokat szövő stájerországi Mateschitz végül egy bécsi főiskolán nemzetközi kereskedelmi tanulmányokat folytatott és üzemgazdasági képzettségével előbb a brit Unilever, majd a müncheni Jacobs kávékereskedés, végül a Blendex fogpasztagyár marketing osztályát vezette. A nyolcvanas években thaiföldi üzleti útján a véletlen segítette hozzá, hogy karrierje következő állomása már saját vállalkozása legyen. 1982-ben kimerítő repülőút után érkezett ugyanis Hongkongba, és szállodája bárjában elfogyasztott egy thai frissítőt. Ezután meglepetten tapasztalta, hogy hiába várta jet lagjét, nem okozott gondot az időátállás. A thai energiaital a Krating Daeng névre hallgatott, amit egy 1976-ban alapított cég állított elő. A vállalat tulajdonosa, Chaleo Yoovidhya gyógyszerész hajlandó volt társulni Mateschitz-cel, aki azonnal fantáziát látott az italban. Meggyőzte partnerét a recept módosításáról, hogy az megfeleljen úgymond a nyugatiak ízlésvilágának, követve a szénsavval dúsított Coca-Cola és a Pepsi-Cola példáját. Két esztendővel később, 1984-ben, egy kis osztrák faluban, a Salzburg melletti mindössze 1500 lelket számláló Fuschl am See-ben bejegyzett Red Bull GmbH márka nevén se kellett sokáig törniük a fejüket: a Daeng vöröset, a Krating a Dél-Kelet-Ázsiában közönséges szarvasmarhafajtát jelenti, ebből lett a bull, vagyis bika. Mindketten félmillió dollárt fektettek a közös cégbe, amely 1987 április 1-én jelentkezett Ausztriában energiaitalával. A vállalat vezetését és nem utolsósorban marketingjét természetesen a Red Bull felét tulajdonló Mateschitz vállalta magára. A termék hamar népszerű lett, bevezették Ausztria után Németországban, Nagy-Britanniában, több kelet-európai országban, köztük Magyarországon.  Az osztrák üzletember előtt azonban – okulva az Unilever multinál szerzett tapasztalatából – a jóval nagyobb haszonnal kecsegető észak-amerikai piac lebegett.