Félig üres vagy félig teli a pohár? Az Európai Unió válságkezeléseinél visszatérő kérdés, hogy a kiérlelt kompromisszum már a maximum vagy éppenséggel csak az alap, amelyre építkezni lehet. Az informális csúcsok, mint a legutóbbi prágai is, arra szolgálnak, hogy egyfelől elrejtsék a látványos nézetkülönbségeket, másfelől olyan, amúgy tabunak számító felvetéseket tehessenek, amelyek nem köteleznek semmire, de amelyekre pozitív fogadtatás esetén vissza lehet térni. A zárónyilatkozatokban ezekről aztán legfeljebb információ morzsákat talál a szaksajtó – s a nemzeti delegációk feladata, hogy a kíváncsiskodókat tájékoztassák saját álláspontjukról.

Különösen feltűnő, hogy a pénteki csúcs után nem született még zárónyilatkozat sem. Ez leginkább arról árulkodik, hogy ezúttal a legfontosabb kérdésben, hogy szükség van-e gázársapkára, és az kivitelezhető-e egyáltalán, nagyon is eltérnek a vélemények.

Az Európai Bizottság, melynek nincs döntési jogköre, csak javaslatot tehet, sokáig maga is vonakodott hozzányúlni a gázársapka témájához. Azonban oly erős volt a rá nehezedő nyomás – 15 tagállam kérte fel, hogy álljon elő javaslattal -, hogy végül Ursula von der Leyen elnök beadta a derekát, és átmeneti ársapkát kezdeményezett.

A 15-ök – köztük Olaszország, Lengyelország, Görögország – „dinamikus árfolyosót” tartanak szem előtt, hogy elejét vegyék a magas energiaáraknak, és nyomukban az elszabadult inflációnak. A „folyosó” minden nagykereskedelmi tranzakcióra érvényes lenne, vagyis nem korlátozódhatna csak bizonyos országokból származó importra és annak hasznosítására – áll a Reuters által megszerzett tervezetben.

Az elképzelésnek Németország a legnagyobb ellenzője, de a németeket támogatja például Hollandia is, azzal érvelve, hogy amennyiben maximálják a földgáz árát, akkor a tagországok nem lesznek képesek folyékony gázt (LNG) vásárolni a világpiacon, mert a kitermelők csak a küszöb felett lesznek hajlandók eladni. Az osztrák kancellár, Karl Nehammer azt mondja az ársapkáról, hogy az áramtermelőket oly módon kell támogatni, hogy azok ne veszélyeztessék a rendelkezésre álló gázforrásokat. „Normális tárgyalásokon kell ésszerű szerződéseket kötni” – nyilatkozta. Amikor Brüsszel jelezte, hogy kész fontolóra venni az ársapkát, Vlagyimir Putyin orosz elnök azonnal belengette a szállítások teljes leállítását.

Németországot heves bírálatok érik a magas energiaárak kompenzációjaként tervezett 200 milliárd eurós szubvenciós csomagja miatt. A 2024-ig előirányzott hatalmas összegből a lakosság is részesül, de a cél a kis- és középvállalatok támogatása. A program ellenzői – többek közt Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő – azt vetik Berlin szemére, hogy visszaél gazdasági erőfölényével, hiszen így előnyös helyzetbe hozzá saját iparát a nemzetközi piacokon azokkal szemben, akik nem rendelkeznek kellő tartalékkal.