Krajczár Gyula Hiábavaló küzdelmet folytat Kína a gyermekszám növeléséért

A kínai társadalom demográfiai szempontból válságos állapotban van, nagy sebességgel öregszik, miközben viszonylagosan alacsony a születésszám. A helyzet húzza magával a gazdasági kockázatokat: évről évre kevesebb a belépő munkavállaló, s erősödő bizonytalanság jellemzi a nyugdíjrendszert. Carl Minzer, a Fordham Law School professzora azt írja a Foreign Affairs amerikai folyóirat által közölt elemzésében, hogy a kormányzat kizárólag a születésszámra koncentráló politikája – hasonlóan az ugyanebben a folyamatban évekkel előttük járó más távol-keleti országokhoz – nem hozhat megnyugtató eredményt. 

Ismeretes, hogy a második világháborút követő három évtizedben Kína lakossága majdnem megduplázódott. Az első - akkor még önkéntes – születéskorlátozó intézkedések már az 1970-es évtizedben elindultak. 1979-től pedig kezdetét vette a drákói szigorúságú egy-gyermek politika. A 2000-es évek elején kezdték tudósok jelezni, ha ez a politika változatlanul folytatódik, az katasztrófába torkollik majd. 2013-ig tartott, mire eljutottak a büntető intézkedések lazításához, majd 2016 a két-gyermek, 2021-ben a három-gyermek politikához.

A gyors változásban bízóknak csalódniuk kellett. A kor-specifikus termékenységi ráta ma a hivatalos adatok szerint 1,3 gyermek, egyes kutatók szerint 1,1. A 2020-as népszámlálás adatainak nyilvánosságra kerülése után lényegében minden korábbi büntető és nem-szülést ösztönző intézkedést eltöröltek, s olyan elkeseredett lépésekhez is folyamodtak, mint hogy egyik napról a másikra betiltották a többmilliárd dolláros iskolán kívüli oktatási világ működését (abból a megfontolásból, hogy az egyetemig való eljutás rendkívüli költségei is riasztóan hatnak a lehetséges gyermekvállalókra). Számos tartományban megnövelték az anyasági szabadság idejét, adókedvezményeket vezettek be a gyermekeket nevelők számára, a magánvállalatokat és az államigazgatást agitálják a „gyerek bónuszok” és egyéb ösztönzők bevezetésére.

Minzer elmondja, hogy több kelet-ázsiai ország esett már át azoknak az eszközöknek az alkalmazásán, amelyekkel a kínaiak most próbálkoznak. Japánban, Tajvanon és Dél-Koreában kiterjesztették az anyasági szabadságot, fejlesztették az óvodai rendszert, pénzügyi támogatásokat adtak a gyermeket vállalóknak, Szingapúrban a kormányzat még párkereső szolgáltatást is kiépített, s az állami bérlakáspolitikában is kedvezményezte a gyerekeseket. Nem sok sikerrel, ezek az országok továbbra is a világ legalacsonyabb termékenységi rátáját produkálták.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!