Egy pillanatra az 5. cikkelytől. November 15-e délutánján még közelebb kerültünk a harmadik világháborúhoz. Úgy látszik, egyelőre elmaradt az eszkaláció újabb fokozata, de az esemény – a Lengyelországot ért háborús tragédia – bizonyította: Oroszország Ukrajna elleni háborúja nem helyi konfliktus, nem „két szláv nép” kulturális összecsapása, hanem sokkal több és veszélyesebb ügy annál. Jó lenne, ha a magyar társadalom is megértené, hogy országunk ugyanúgy ki van téve a hasonló támadásoknak, mint ahogy a lengyelek. A rakéta ugyan, amely a kelet-lengyelországi gabonafelvásárló-helyen megölt két embert, ukrán lehetett, de a tragédia csakis azért történt meg, mert Oroszország támadja Ukrajnát, az ukrajnai infrastruktúrát, az energetikai rendszert. Az oroszok rakétaesőt zúdítottak Ukrajna elektromos hálózatára, hogy így kényszerítsék térdre a társadalmat. Valahogy úgy tesznek, ahogy Nixon csinálta annak idején Vietnamban, amikor a kőkorszakba akarta visszabombázni a vietnámiakat, hogy azok hajlandóak legyenek vele békét kötni. Nem jött be neki sem. Egyébként Joe Biden most Ho Si Minh kommunista örököseinek udvarol, mert ott is keres Kínával szemben egyensúlyt.

A lengyel lapok két-három nappal a tragédia után már elég közel kerültek ahhoz, hogy felfejtsék, mi is történt valójában. Katonai szakértők elemzésére támaszkodva a Gazeta Wyborcza arra a következtetésre jutott, hogy az oroszok a Kaszpi-tengeren lévő hajókról indítottak manőverező robot-repülőgépeket (cirkáló rakétákat) ukrán célpontok, így a Lviv (Lemberg) közelében lévő dobrotviri hőerőmű ellen is. Ez az erőmű fontos szereplője az ukrán energetikai rendszernek, s az itt termelt áramból exportálnak is – főleg Lengyelországnak. A robotrepülőgépek ellen a Lviv közelében állomásozó légvédelmi rakétaalakulat S-300 típusú rakétákat indított. Az egyik eltalálta az orosz pusztító eszközt, a másik viszont becsapódott a határtól hét kilométerre lévő lengyel mezőgazdasági telepre. A leírások szerint az S-300 rakétáiban önmegsemmisítő program működik, amennyiben célt tévesztenek. Az adott esetben azt feltételezik, hogy az ukránok régebbi, eredetileg haditengerészeti célokra gyártott légvédelmi rakétát használhattak, amelynek infravörös célkeresője volt. A rakéta miután elvétette a célpontot, tovább keresett, s megtalálta azt Przewodówban, a járó traktormotorban. Ez lenne az első leírása annak, miért történt az eset.

Amikor ezt írom, még tart a szakértői vizsgálat. Lengyel és amerikai szakértők vizsgálják a terepet, próbálják felfejteni az ügyet. Megérkeztek a helyszínre az ukrán szakértők is, kérdéses, hogy milyen mélységben vehetnek részt a munkában. Ukrajna nem része a NATO-nak, elvileg nem oszthatják meg velük az összes katonai, hírszerzési adatot. Az eset kivizsgálásának egyik legfontosabb forrása egy, a lengyel légtérben megfigyelést végző AWACS, azaz korai előrejelző és légtérellenőrző repülőgép adattömege. Ez rögzítette ugyanis a lengyel területen becsapódott rakéta röppályáját, amelynek alapján kimondták, hogy azt nem az oroszok indították. A hadtörténészek nyilván fontos elemként rögzítik majd a tragédia utáni órák nyilatkozatait, bejelentéseit és cáfolatait. Az első lengyel közlések orosz felelősséget, sőt támadást sejtettek, amikor szovjet gyártmányú fegyver becsapódásáról szóltak. Miközben tudott, hogy az ukrán fegyveres erőknek többnyire ilyen eredetű felszerelésük van. Végül az csökkentette a feszültséget, hogy a Bali szigetén tárgyaló Joe Biden ismertette az amerikai értékelést, hogy az adott esetben az oroszok közvetett felelősséget viselnek a két lengyel férfi haláláért. Eközben a lengyel vezetők intenzív tanácskozást folytattak, s végül a NATO alapokmány negyedik cikkelyének értelmében kérték az Atlanti Tanács összeülését, hogy megvitassák a tragédia körül kialakult helyzetet. Tehát nem lépett életbe az ötödik paragrafus, amely szerint valamennyi tagállam a megtámadott NATO-tag segítségére siet. Az esetet nem minősítették Lengyelország elleni agressziónak.