„Itt az idő felosztani Kalinyingrádot, hogy végre cseh testvéreink is hozzáférjenek a tengerhez” – írta a Twitteren egy álneves felhasználó a piros vonallal kettéosztott, cseh és lengyel zászlókkal megjelölt oroszországi Kalinyingrádot ábrázoló térkép alá szeptember 28-án. Egy nappal korábban fejeződött be az Ukrajna négy, katonailag megszállt régiójában tartott álnépszavazás, amelyen az Oroszországhoz való csatlakozásról nyilváníthattak véleményt a donyecki, luhanszki, herszoni és zaporozsjei ukrán állampolgárok. A poszt hamar népszerűvé vált a lengyel nyelvű Twitteren és egymás után jelentek meg vicces, szöveges ábrák a Lengyelország és Litvánia közötti kicsi, de stratégiailag fontos orosz terület fiktív annektálásáról, amelyet a vörös hadsereg foglalt el a második világháború végén.

A lengyelek is előszeretettel használják gazdag történelmi örökségüket és a 19. században létrejött modern nacionalizmus által rögzült sztereotip ábrázolásaikat más nemzetekről. Például ilyen leegyszerűsített értelmezés szerint a csehek olyan kedves, sörivó emberek, akik képtelenek az erőszakra. Ebben a keretben kell értelmezni azokat az orosz terület felosztását továbbgondoló lengyel mémeket is, amelyen cseh zászlós „Karel Gott” és „Rumcájsz” nevet viselő, hatalmas repülőgép-hordozók láthatók, amint az újonnan megszerzett cseh területek védelmére sietnek. Egy másik lengyel ábrán a Kisvakond látható barátaival, amint vidáman játszanak a lengyelekkel a megosztott, egykori orosz birtokon.

A csehek értették a tréfát és óriási lendülettel vetették be magukat az internetes viccelődésbe. Így tett Tomáš Zdechovský EP-képviselő is, „és még mondja valaki, hogy nem szeretjük a lengyeleket! :)” szöveggel osztotta meg a grafikát, amely villámgyorsan elterjedt a cseh nyelvű interneten és a médiában is. A reakciók az egyszerűbb vicces ábráktól a hosszabb, már-már tudományos igényességű szövegek megteremtéséig jutottak. Ez utóbbira példa, amikor Bohumil Doboš politikai geográfus hosszú és szakmai pontossággal megfogalmazott, részletes szövegeket írt arról, hogyan lehet a mai Cseh Köztársaság és Královec exklávé, azaz olyan terület, amely nem kapcsolódik közvetlenül az anyaországhoz, között a politikai és közigazgatási egységet és annak működését megteremteni. Több vicc született Brno rovására is, amely Královec cseh várossá válásával elvesztette a második legnagyobb cseh város címét.

Az első napok után a trollkodás nem állt le és egyre inkább terjedt, ahogy külföldön is mind többen szereztek róla tudomást. Beszállt a tréfába például az amerikai nagykövetség, amely felajánlotta segítségét a cseh Královec területének megvédésére, a cseh flotta bővítésére.

De jelentkezett Královec poszttal a szlovák rendőrség is, amikor a szervezet hivatalos Facebook-oldalán arról értesítették követőiket, hogy jövőre Pozsony is rendszeresen küld rendőröket Královec közbiztonságának biztosítása érdekében. Egészen vicces volt olvasni a cseh újságírók közvetlen beszámolóit is a külföldi média reakciójáról.

Néhányan nehezen értették meg az irónia mértékét, mások egyenesen kifinomult dezinformációnak tartották a jelenséget. Sőt, Královec cseh annektálásának fikciós terve október 10-én az orosz terrortámadások elleni tiltakozás témája is volt.

A jelenség óriási népszerűsége mindenkit meglepett. Egy idő után a vicces ábrák, szövegek gyártásában a csehek egyértelműen átvették a vezető szerepet a lengyel rajongóktól. Kalinyingrád Twitter-profilt kapott, majd a csehek aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy írjanak ki népszavazást Kalinyingrád és környéke Csehországhoz történő csatolásáról.

Az aláírások természetesen összejöttek és az online népszavazás eredménye szerint a kalinyingrádiak 97,9 százaléka döntött úgy, hogy egyesül Csehországgal és nevét Kalinyingrádról Královecre változtatja.

Egy új montázs Joe Biden amerikai elnököt mutatta, aki a fiktív szöveg szerint „teljes mértékben támogatja a cseh területi igényeket Kalinyingrád vonatkozásában.”

Felmerülhet a kérdés, van-e bármiféle alapja a cseh vagy lengyel területi igényeknek? Egyáltalán, milyen jelenséggel állunk szemben és mit üzen Magyarországra a két egykori visegrádi szövetséges ország társadalma? Azért is érdemes a témánál elidőzni, mert megmutatja, hogy a háború valósága milyen messzire sodorta egymástól nemcsak a hivatalos politika szintjén az Ukrajna mellett világosan állást foglaló cseh és a lengyel álláspontot a hamis magyar békegalamb pozíciótól, de rávilágít arra is, hogy a magyar társadalom miért maradt teljesen egyedül már a régióban is rövidlátó, ukránellenes nacionalista hozzáállásával. Mindez már csak azért is tragédia, mert a magyarok humorérzéke fogékony a cseh és a lengyel humorra, de autriter, elnyomó rezsimben a humornak sajnos megvannak a maga határai.

Érdemes tisztázni: a Kalinyingrádra vonatkozó cseh igény és a terület annektálása nyilvánvalóan szatirikus vicc. Az egykor Královecnek nevezett Kalinyingrád soha nem volt a Cseh Királyság része. De a 2022. őszén hetek óta Közép-Európa népeit megnevettető szatirikus történelmi fantáziajáték cseh hivatkozási alapja nagyjából nyolcszáz éves. A cseh nemzeti történetírás szerint abban az időben uralkodott a Cseh Királyság valaha élt legsikeresebb és keménykezű uralkodója, I. Vencel király és Kunigunda királyné másodszülött fia, II. Přemysl Ottokár király.

Történetünk a 13. század ötvenes éveiben indul, amikor a cseh király kitalálta, hogy részt vesz egy poroszországi keresztes hadjáratban. A Visztulától a Rigai-öbölig terjedő terület eredeti lakói a mai litvánokkal és lettekkel nyelvi rokonságban álló balti (porosz) törzsek voltak. Ez a lakosság többnyire pogány volt, ami kiváló ürügyet adott területi hódításra, a helyi lakosság keresztény hitre térítésére vagy megölésére, kirablására.