Már januárban elindulhat a jogállamisági eljárás a magyar kormány ellen

Viharos évet zárunk, legalábbis ami a Magyarország és az Európai Unió közötti kapcsolatot illeti. A közös uniós vakcinabeszerzés és az azt övező kritikus kormányzati kommunikáció, a gyermekvédelmi törvény módosítása miatt kialakult éles szembenállás, a Helyreállítási Alapra vonatkozó magyar terv elfogadásának folyamatos csúszása mind-mind kiemelt konfliktus volt Budapest és Brüsszel között. A legélesebb ütközési pont: a jogállamisági mechanizmus. 

Napra pontosan egy évvel ezelőtt, 2020. december 16-án írta alá az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa nevében David ­Sassoli és Michael Roth az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló rendeletet. A jogszabály 2021. január 1-ei hatályba lépésével az Európai Unió kétségtelenül egy integrációtörténeti mérföldkőhöz érkezett. A jogállamisági mechanizmus megszületésével lényegében egy olyan eszközt hozott létre, amelynek eredményeként az uniós források kifizetése csökkenthetővé vagy visszatarthatóvá válik azon tagállamok esetében, ahol a források kezelése kapcsán egyértelműen sérül a jogállamiság.

Az Európai Parlament kulcsszerepet játszott a tárgyalások során abban, hogy – határozott álláspontot képviselve – nem engedett a Tanács nyomásának, és nem ment bele olyan kompromisszumokba, amelyek felvizezték volna ezt a mechanizmust. Ennek eredményeként – a magyar és a lengyel miniszterelnökök költségvetési csomagra vonatkozó vétófenyegetése ellenére – az új jogszabály nem csak akkor alkalmazható, amikor korrupció vagy csalás révén konkrét visszaélés történik az uniós forrásokkal.

A mechanizmus akkor is elindítható, ha a tagállamok által tiszteletben tartandó alapvető jogok – például az igazságszolgáltatás függetlensége – rendszerszinten sérülnek, aminek hatása van az uniós forrásokra is.

Az Európai Parlament nyomására került bele a jogszabály végső verziójába a „végső kedvezményezettek” védelméről szóló rész, amely arra hivatott, hogy ne a források hasznos felhasználásában érdekeltek (például az önkormányzatok, civilek, kis- és középvállalkozások) szenvedjék el a kormányaik jogsértéseinek következményeit. Az uniós támogatásokban részesülő végső felhasználók számára tehát garantálni kell, hogy hozzájuthassanak a számukra megítélt forrásokhoz; az eljárás alá vont kormányoknak ezt garantálniuk kell.

Ami a mechanizmust magát illeti: az Európai Bizottság állapítja meg a jogsértést, illetve javasolja, hogy az adott tagállam kormánya ellen indítsák el az eljárást. A tagállamokat tömörítő Tanács pedig minősített többséggel szavaz a javasolt intézkedésekről. Már önmagában a döntéshozatali eljárásban is tettenérhető, hogy a jogállamisági mechanizmus milyen más szintet képvisel az alapvető uniós értékek védelmére hivatott eszköztárban; ne feledjük, hogy a 7-es cikkely szerinti eljárás egyik legjelentősebb korlátja éppen az egyhangúsági követelmény.

Ahogy azt az Orbán-Morawiecki páros előzetesen jelezte: a két tagállam idén márciusban meg is támadta a jogállamisági mechanizmust az Európai Unió Bíróságán. Beadványukban azt állították, hogy a rendelkezés nincs összhangban az uniós közösségi joganyaggal. Ezzel párhuzamosan az Európai Parlament is lépett: gyorsított eljárást kezdeményezett az ügyben, majd állásfoglalásokkal is megtámasztotta igényét a mechanizmus mielőbbi elindítása érdekében. Sőt, az EP világossá tette azt is, hogy az állam- és kormányfők decemberi csúcsának következtetései – amelyeket a lengyel-magyar páros győzelemként ünnepelt – jogilag nem kötelezik az Európai Bizottságot, ugyanis az állam- és kormányfők Tanácsa nem jogalkotó szerv. Hogy még több jogi csavar legyen a képletben, az Európai Parlament októberben ráadásul arról is döntést hozott, hogy bepereli a Bizottságot az Európai Unió Bíróságán, miután az Ursula von der Leyen vezette testület indokolatlanul húzza az időt a mechanizmus elindítása kapcsán. Tény, hogy utóbbi intézmény a magyar-lengyel bírósági beadványról szóló döntésre vár; ez volt ugyanis a kormányfők közötti megállapodás az Orbán-­Morawiecki vétó letörése kapcsán.

Az események az év végén gyorsultak fel. November 20-án az Európai Bizottság hivatalos levelek formájában több tucat konkrét kérdést tett fel Varsónak és Budapestnek. Ezek a levelek ugyan nem képezik hivatalosan a jogállamisági eljárás részét, azonban több mint világos jelzést adnak arról, hogy a brüsszeli testületnek milyen típusú és milyen mélységű aggályai vannak.

A dokumentumokból egyértelműen kiolvasható, hogy ha elindul az eljárás, az az Orbán- és a Morawiecki-kormányok számára nem sok jóval kecsegtet.

Az egyik legfontosabb mérföldkő az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoki indítványa, amelyet a közelmúltban hoztak nyilvánosságra. Campos Sánchez-Bordona amellett érvelt, hogy el kell utasítani Magyarország és Lengyelország keresetét, amelyet a jogállamisági mechanizmus ellen nyújtottak be. Bár hivatalosan a főtanácsnoki indítvány nem köti a Bíróságot, a testület joggyakorlata alapján minimálisnak tekinthető az esély arra, hogy a Bíróság ettől elérő döntést hozzon – ez utóbbi januárban születhet meg. Ezt követően pedig a Bizottságra nehezedő politikai nyomás következtében várhatóan a testület további késlekedés nélkül megindítja az eljárást a magyar és a lengyel kormánnyal szemben.

Ami a jogállamisági mechanizmus életbe lépésével kapcsolatban az egyik legizgalmasabb körülmény, hogy immár egy jelentősen megváltozott politikai környezetben történik mindez. Az ­Orbán-kormány ugyanis már nem élvezi sem az Európai Néppárt, sem Angela Merkel védelmét; az új német kancellár, Olaf Scholz és az általa vezetett új kormány koalíciós szerződése meglehetősen határozott irányt jelölt ki a jogállamiság és egyéb, alapvető uniós értékek védelme tekintetében. Egy hosszú és felettébb kacskaringós politikai és jogi út utolsó állomásához érkeztünk. A következő hónapok döntő jelentőségűek lehetnek az Európai Unió és benne Magyaroroszág jövője szempontjából.

A cikk az Európai Parlament Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) képviselőcsoportjának támogatásával készült.

Black

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.