A G20 országok Indonéziában, Bali szigetén tartott csúcstalálkozója rendkívül intenzív diplomáciai tevékenységet hozott. A legnagyobb figyelmet nyilvánvalóan a kínai és az amerikai elnök találkozója kapta, illetve a Lengyelországba jutott, halálos áldozatokkal járó rakéta ügyében hirtelen összerántott G7 találkozó. Utóbbi miatt egyébként elmaradt Xi Jinping és az új brit miniszterelnök, Rishi Sunak találkozója, melyet pedig a brit sajtó és a politikai közvélemény már-már szélsőségesnek mondható várakozása előzött meg – kommentár- és elemzéshegyekkel.

Az elmúlt időszakban a nemzetközi közvélemény azt tapasztalhatta, hogy az egyébként is rossz kínai-amerikai kapcsolatok gyorsuló lefelé tartó spirálba kerültek. Két igen nagy reputációval rendelkező szerző, Dani Rodrik és Stephen M. Walt már arról közölt tanulmányt, hogy a helyzet mára rosszabb és veszélyesebb, mint a hidegháborúban volt. Elemzésükben a mostani világ legfőbb jellemzőiként az ellenséges kínai-amerikai viszonyon túl Európa újra-militarizálását, a befelé fókuszáló regionális gazdasági blokkokat, a digitális világ geopolitikai vonalak mentén történő megoszlását, a gazdasági kapcsolatok fegyverként való használatát sorolják fel. A helyzet létrejöttének folyamatában jelentősen erodálódtak a szabályok, csökkent vagy megváltozott az intézmények hatékonysága. Amivel szembe kell néznie a világnak, s ebben kiemelkedő szerepe van az Egyesült Államoknak és Kínának, hogy új és stabilabb rendet kell létrehozni.

Azt nem állíthatjuk, hogy Balin ebbe az irányba óriási lépések történtek volna, de a tárgyalás már magában is stabilizáló erő lehet.

A több mint három órán át tartó tárgyalás legeleje nyilvános volt, a nyitó szövegek kifejezetten barátságosra sikeredtek. A megbeszélések után kiadott két közlemény aztán persze sorolta a problémákat és a nézeteltéréseket. Az egész tétje valószínűleg a vörös vonalak kitapogatása volt, annak felmérése, hogy az egyes kérdésekben meddig lehet elmenni olyan konfliktus nélkül, amely kicsúszhat a kezek közül. A helyzet annyiban kedvező volt, hogy egyik félnek sem kellett rendkívüli módon riszálnia magát a hazai közvéleménynek, Biden túl volt a félidős választásokon, Xi pedig a pártkongresszuson.