Fóti Tamás Atomot dobtak az új német koalícióra

Német szemszögből ellentmondásos energiaipari tervezet készült Brüsszelben. Berlini politikusok azonban tagadják, hogy emiatt törés lenne a kormányban. Ezzel párhuzamosan viszont enyhülhet az Oroszországból a Balti-tenger alatt érkező Északi Áramlat 2 földgázvezeték körül az amerikaiakkal kialakult konfliktus.

Az Európai Bizottság (EB) arra készül, hogy bizonyos feltételekkel a földgázt és az atomenergiát is megújuló, fenntartható energiaforrásnak minősítse. Ezt többen úgy értelmezik, hogy a háttérben kölcsönösen előnyös francia-német megállapodás húzódhat. Párizs az atomerőműveivel akar jól járni, Berlinben pedig azt remélik, hogy ha a földgáz termelése környezetbarát címkét kap, az vonzó lenne a magánbefektetőknek. Csakhogy a berlini koalíciós kormányban nem mindenki lelkes.

A Zöldek kezében lévő környezet- és klímavédelmi tárcák felelősei egyenesen provokációnak tartják a tervezetet, és olyan vehemensen támadták, hogy Olaf Scholz kancellárnak nem maradt más választása, mint nyíltan fellépni az atomenergia fenntarthatóvá minősítése ellen.

Hogy tiltakozásának nagyobb a füstje, mint a lángja, azt Steffen Hebestreit kormányszóvivőtől tudhatjuk, aki így nyilatkozott: „a nukleáris technológiát veszélyesnek tartjuk, megoldatlan az atomhulladék sorsa”. Hallva ezt, nyilván megkönnyebbültek az atomenergiát szintén ellenző uniós államok, Luxemburg, Ausztria, Spanyolország. Csakhogy Németország tiltakozása látszólagos. Mint a Politico idézi, Hebestreit tagadólag válaszolt arra a kérdésre, hogy akkor Berlin is beáll-e azon országok közé, amelyek jogi lépést terveznek az EB ellen.

A tagállamok az Európai Parlamenttel együtt a hét végéig kommentálhatják tervezetet, majd megint az EB-n a sor, hogy ahol szükségesnek látja, korrigáljon, s a végleges szöveget január végén kibocsássa. Kicsi az esélye, hogy a tagállamok Tanácsában elvérezzen a javaslat: legalább 20 tagországnak kellene ellene szavaznia, amelyek összesen a teljes lakosság legalább 65 százalékát képviselik. Németország tehát bele se vág alkalmi szövetség toborzásába, Scholznak pedig ínyére van, hogy a költségvetésből kisebb részt szakíthat ki az energiatermelés.

Az alternatív energiaforrások gyorsabb terjedése érdekében a gazdaság és klímavédelem zöld minisztere, Robert Habeck alkancellár el akarja érni Brüsszelben, hogy enyhítsenek a természetvédelmi irányelveken. Enélkül a szél- és napenergia hasznosítására tett erőfeszítések részben eredménytelenek lennének. Államtitkára, a szintén Zöld Sven Giegold azt hozta fel példának, hogy amint egyetlen védett vörös kánya felbukkan valamely erőműre kiszemelt területen, elvileg azonnal le kell állítani az építkezést.

„Ezen változtatni kell, hiszen a természetvédelemnek a fajvédelem a lényege, és nem egyetlen állaté. Módosítani kell, hogy az egyed helyett a populációt védjük.”

Ugyanakkor az új berlini kormány páratlan tempóban igyekszik sokszorozni szélerőműveit. Évente 1000-1500 új tornyot létesítenének, megszüntetve a helyi tiltakozók halasztó hatályát. A szélerőművek sorsa különben azt bizonyítja, milyen nehéz egyszerre többféle érdeket képviselni. A megújuló energia egyik mintapéldánya sem ússza meg protestálók nélkül, és hiába a Zöldek látványos projektje, akik ellene fordulnak, történetesen azok is zöld érveket sorakoztatnak fel: évente 100 ezer madár pusztulását okozzák, zavarják a táj szépségében gyönyörködőket vagy a közeli települések lakóit, akik zajártalmakról számolnak be. A százezres madárpusztulás drámaian hangzik, de Németországban évi 100 milliónál is több madár halálát okozzák a magas épületek üvegfelületei, s 70 millió esik a közlekedés áldozatává.

Az ország 2 százalékát fedik le az új szélenergiai projektek, és ezekre nagy szükség lesz, hiszen Németország búcsút intett atomreaktorainak, melyek még tavaly is a teljes villamosáram-termelés 12 százalékát állították elő. Az év végén hármat helyeztek üzemen kívül, és az utolsó hármat az idén zárják be. Hasonló sors vár a széntüzelésű erőművekre, amelyek a villamos áram negyedét szolgáltatják. Bár kivezetésüket az előző kormány 2038-ra tervezte, az új koalíció felgyorsítaná a folyamatot, s az új vállalás 2030-ra szól. Ez azonban túl ambiciózus lehet, hiszen a kormányprogram szerint addigra az energiatermelés 80 százalékát már alternatív forrásokból állítanák elő, s kérdés, meglesz-e az anyagi fedezet. Ezért is kulcsfontosságú a földgázra szóló brüsszeli zöld címke.

Miközben a szélerőművek telepítésének nagy a társadalmi elfogadottsága, érdekes ellenpélda is van. Bajorország az úgynevezett 10H távolságszabályozással – némileg trükkös módon – halálra ítélte a tartományba tervezett erőműveket. Az történt ugyanis, hogy Münchenben 2014-ben engedélyeztek vagy három tucat szélerőművet, ám az építési engedélyek elhúzódó kiadása és egyéb jogi viták miatt az eredeti tervekben megadott paraméterek nem tarthatóak, mert időközben elavult a technológia. A korszerű turbinák viszont az azóta elfogadott 10H szabályba ütköznek, amely kimondja, hogy a legmagasabb turbinalapátnak a földtől mért 10-szeres hosszán belül nem lehet lakóház. A sűrűn lakott Bajorországban ez gyakorlatilag ellehetetleníti szélerőművek építését. A játszma ugyan még nem lefutott, az iparág erőteljesen lobbizik, hogy az építésfélben lévő szélerőműveket ne kelljen elbontani, hiszen ennek is hatalmas a költsége, s ugyanakkor a környezeti kára sem elhanyagolható.

Miközben akár a koalíció sorsa is múlhatott azon, hogy sikerül-e egészséges kompromisszumot kötni a környezetbarát energiaforrásokról, fontos külső játékos is beszállt újból a játszmába. Az Északi Áramlat 2-t eddig következetesen elutasító amerikai politika visszavonulót fújhat. Az Oroszországból földgázt szállító vezeték készen áll, már csak az üzembeállítás berlini pecsétje hiányzik. A Németországgal szemben is szankciót követelő demokrata párti képviselők hirtelen látványosan kisebbségbe szorultak saját pártjukon belül. A pragmatikusabbak úgy érvelnek, hogy rossz az időzítés, az amerikai-orosz csúcs előtt hiba lenne megzavarni az Ukrajna ügyében kiéleződött konfliktus rendezése érdekében tett erőfeszítéseket. Ez a „ne provokáljuk ­Putyint”-hozzáállás mellett kész ténynek veszi, hogy Berlin teljesen beállt a projekt mögé. Vagyis éppen ezért a szankciókra kihegyezett amerikai külpolitika árt a németekre is építő szövetségi politikának.

A földgázvezeték sorsa kétélű fegyver. Alighanem megalapozott a félelem, hogy Moszkva nem habozna leállítani a szállítást, ha tovább éleződne a helyzet Ukrajna miatt.

Ugyanakkor az amerikai külügyminiszter, Antony Blinken nyíltan felszólította az Európai Uniót és ­Németországot, hogy amennyiben az orosz agresszió megismétlődne, állítsák le a projektet. A kérés, követelés ellen nehéz volna Berlinben érvelni, különösen a leginkább elvi politikát folytató Zöldeknek. A szintén zöldpárti külügyminiszter, Annalena Baerbock minapi washingtoni tárgyalásán meg is erősítette, „hatékony intézkedéseket hozunk európai partnereinkkel együtt, ha Oroszország fegyverként használná az energiát vagy folytatná agresszív fellépését Ukrajna ellen”.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.