Ne nagyon számítson politikai túlélésére az a közhivatalt betöltő személy, aki esetleg túl közel kerül a Dassault francia hadiipari és média-konglomerátumhoz. A cég hírnevét az elmúlt évtizedekben több korrupciós, megvesztegetési botrány tépázta. A francia közélet legfrissebb skandaluma is ehhez a vállalathoz fűződik.
A Politico hírportál múlt heti tényfeltáró cikkében járt utána, hogy Agnès Pannier-Runacher (48) francia energiaügyi miniszter egy olyan házban lakik, amely a cégcsoport közelmúltban meghalt tulajdonosa örököseinek kezében van.
A kérdéses ingatlanba, amelyet élettársa 2017 óta bérelt, 2021-ben költözött. Tavaly Pannier-Runacher még az ipari tárcáért felelt, és ebben a minőségében hatáskörébe tartozott a vállalat számos tevékenysége is. Jóllehet, a köztisztviselőkre vonatkozó előírások szerint vagyonbevallásában nem kellett felfednie az ingatlan tulajdonosának kilétét, a bérleti szerződés azonban többek közt az összeférhetetlenség kérdését is felveti. A politikusnő tagja az Emmanuel Macron köztársasági elnök által alapított LREM (Lendületben a Köztársaság) pártnak, amely elkötelezetten őrködik a közélet tisztaságán.
Mivel a kérdéses ingatlan az észak-franciaországi Lens-ben van, a La Voix du Nord című helyi lap érdeklődését is felkeltette. „Amikor 2021-ben beköltöztünk, azt akkor már négy éve bérelte a partnerem. Nem tudtam, hogy ki a tulajdonos” – nyilatkozta az újságnak a miniszter. A költözés morális kérdéseket is felvet: a miniszter 2020-ban indult a párizsi önkormányzati választáson a 16. kerületben, ám alulmaradt, majd 2021-ben a Hauts-de-France régió tanácsában szeretett volna mandátumhoz jutni, de ismételten sikertelen volt próbálkozása – mindenesetre indulásának feltétele volt a lens-i állandó lakcím.
Pannier-Runacher „finom, kellemes” barátként jellemezte Olivier Dassault-t, amikor az tavaly helikopter balesetben életét vesztette. Élettársa, Nicolas Bays egyébként ugyancsak baráti kapcsolatokat ápolt állt Dassault-lal, annak ellenére, hogy ő egy időben szocialista párti parlamenti képviselő volt, Dassault pedig konzervatív, de mindketten tagjai voltak a nemzetgyűlés francia-katari barátsági csoportjának. Bays előbb Pannier-Runacher tanácsadója, majd kabinetfőnöke volt. Visszautalva arra az időszakra, azt mondta, nem érezte szükségszerűnek, hogy nyilatkoznia kellene lakáskörülményeiről. Továbbá ő is azzal védekezett, hogy erre a helyzetre nem érvényesek a közalkalmazottak etikai kódexének előírásai. A lapok most emlékeztetnek arra, hogy ugyanabban a hónapban, amikor Pannier-Runacher ipari miniszterként beköltözött a lens-i házba, büszkélkedett, hogy sikerült tető alá hozni Horvátországgal és Görögországgal a szerződést, amelynek értelmében mindketten a Dassault gyártotta Rafale névre keresztelt vadászgépből rendeltek.
Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!
Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.
Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!
vagy
Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!
A rezsicsökkentés mindenkit elaltatott
Máshonnan közelít az energetikához Ürge-Vorsatz Diána, a CEU oktatója és Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézet egyetemi tanára.
Elolvasom
A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét
Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.
Elolvasom
Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra
Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.
Elolvasom