Lemondott a brit miniszterelnök, 12 év után válságba kerültek a konzervatívok

Lakner Zoltán | 2022.10.20. 18:31

Címkék:

Nagy-Britannia

Olvasási idő kb. 8 perc

„Harcos vagyok, nem olyan, aki feladja!”, valahogy így fordíthatnánk azt, amit Liz Truss mondott szerdán a brit parlamentben, huszonnégy órával a lemondása előtt. Az őt gúnyoló mémek legnagyobb sztárja, a salátafej még mindig friss, miközben Truss miniszterelnöksége történelmet író gyorsasággal, 44 nap alatt fonnyadt el.

Hétvégén még úgy tűnt, Jeremy Hunt, az új pénzügyminiszter határozott fellépése talán megmentheti főnöke miniszterelnöki székét. Hunt kíméletlenül kimetszette a kormányfő mini költségvetéséből (nálunk ezt talán pótköltségvetésnek neveznék) azokat az elemeket, amelyek felborzolták a pénzpiaci és gazdasági körök kedélyeit.

Truss, amolyan új Thatchernek képzelve magát, a tehetősebbeknek szóló radikális adócsökkentésre alapozott növekedésserkentő politikával kívánt fellépni, ám ehhez sem az idő, sem az ő személye – tudniillik tekintélyének, hitelességének hiánya miatt – nem bizonyult alkalmasnak. A Nagy-Britanniát is sújtó krízisek közepette egyáltalán nem talált támogatásra a költségvetési hiány növelésének ötlete. Közben az ellenzéki Munkáspárt amiatt bírálta a konzervatívokat, hogy a növekvő szociális válság ellenére a gazdagokat akarja még gazdagabbá tenni, az adócsökkentések ugyanis a jómódúbbakat kedvezményezték volna.

A közfelháborodást látva Truss visszatáncolt, még Kwasi Kwarteng pénzügyminisztert, fő szövetségesét is feláldozta. Az ő helyére érkezett a múlt héten Hunt. Truss fordulatát „U-turn”-nek nevezték, azaz hajtűkanyarnak, visszafordulásnak, ami önmagában is rettentően gúnyos, hiszen a Truss által másolni próbált Margaret Thatcher egyik leghíresebb, 1980-ban elmondott beszéde tartalmazta a „U-turn” elutasításával kapcsolatos kemény és szellemes mondatot, ami a Vaslady védjegyévé vált. Persze, utóbb a változtatásra való hajlandóság hiánya vezetett Thatcher bukásához, csak addig eltelt tíz év.

Mindehhez képest az egyik bírt hírcsatorna parlamenti tudósítója szerda este már úgy fogalmazott, hogy a hajtűkanyar hajtűkanyarját produkálják a konzervatívok.

Történt ugyanis, hogy a Hunt által hétvégén levezényelt költségvetési fordulatot követően a konzervatívok egy bizalmi szavazással próbálták stabilizálni a kormányfő helyzetét. A palagáz kitermeléséről szóló törvényjavaslatról szóló voksolást kötötték össze a miniszterelnök iránti bizalom kérdésével, csakhogy a nap folyamán kitört a pánik, hogy talán mégsem lesz meg a többség. A konzervatív képviselők majdnem ölre mentek egymással, és gyorsan visszavonták a szavazás bizalmi jellegét. Aztán végül is az adott ügyben megnyerték a voksolást, de a bizalmi kérdés körüli botrány jelentősége sokkal nagyobbnak bizonyult ennél.

Szerda este, a sajtóértesülések szerint egy igen heves kétórás beszélgetést követően lemondott Suella Braverman belügyminiszter, folytatva a Truss-kormány szétesésének folyamatát. Braverman arra hivatkozott, hogy véletlenül magánmailről küldött el egy hivatalos dokumentumot az egyik parlamenti képviselőnek.

Hillary Clinton mailjeinek ügye óta ez valóban érzékeny kérdés, de sokan vannak, akik el tudják képzelni, hogy Braverman megrendezte az esetet, hogy távozhasson a kormányból, és a lemondólevelébe beleírhassa, hogy az elkövetett hibáért mindenkinek vállalnia kell a felelősséget – értsd, a miniszterelnöknek is.

Liz Truss egyébként a politikai életben igencsak szokatlan módon bocsánatot kért a mini költségvetésért, és arra hivatkozott még szerdán is a parlamentben, hogy a hibát már kijavították. Azt is felhozta, hogy miniszterelnöksége első napjaiban ársapkát vezettek be a háztartások éves rezsijére, és valószínűleg ez is marad Truss egyetlen maradandó eredménye.

Ezzel szemben szinte minden egyéb javaslatát visszavonta, amit Keir Starmer munkáspárti vezető pontról pontra a miniszterelnök fejére is olvasott a parlamenti vitában. Starmer azzal is gúnyolódott, hogy könyv jelenik meg Truss miniszterelnökségéről, csak még nem világos, hogy a „karácsonyra kint van” Truss hatalomból való kikerülésének dátumára fog utalni vagy arra, hogy a könyv a karácsonyi könyvpiacra jelenik meg.

Úgy tűnik, az utóbbi verzió lehet érvényes, legalábbis, ha bárki könyvírásra szánná el magát Truss néhány hetes miniszterelnökségéről.

Kicsoda Liz Truss, Őfelsége legrugalmasabb miniszterelnöke?

Bármilyen különös is mindössze 44 hatalomban töltött nap után, jó ideje érett Truss távozása. Hivatalba lépése óta elképesztően elhúzott a Munkáspárt a konzervatívoktól. Tavaly még a konzervatívok vezettek, ám a Boris Johnson szavahihetőségét kikezdő, majd személyes hitelességét romba döntő botrányok kitörése és hónapokig tartó hömpölygése nyomán átvette a vezetést a Munkáspárt. Johnsonnak ezért kellett távoznia. Utódja, Truss munkájával azonban mindössze az állampolgárok 12 százaléka elégedett, a legutóbbi napok felmérései szerint az elutasítottsága a 70 százalékot is elérte.

A legfrissebb mandátumbecslések szerint, ha most tartanának választást, a Munkáspárt akár 500-nál is több képviselői helyet szerezhetne a 650 fős alsóházban.

Ez volt az oka annak, hogy a konzervatív képviselők nagy része nem akarta tétlenül tovább nézni Truss vergődését, és mielőbb lemondásra akarták kényszeríteni, hiszen mindannyiuk mandátuma veszélyben forog. Csakhogy a brit közvélemény ezidáig nem látszik feledni, hogy Truss a Konzervatív Párt jelöltje volt, még ha a frakció szűk többsége Rishi Sunak, Johnson pénzügyminisztere mellett tette is le a voksot. Truss ebben a körben csak második volt, de a párttagság körében végzett vezetőválasztáson fölényesen az élen végzett. Bármennyire is haragszanak rá tehát most a konzervatívok, csupán néhány héttel ezelőtt ők tették meg nem csak a saját vezetőjükké is, de az ország vezetőjévé is.

Mindez azt is jelenti, hogy a konzervatívok belső preferenciái ma már messze nem fedik le a brit közhangulat többségének alakulását. Egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy tizenkét évnyi kormányzásba és a szintén a konzervatívok által előidézett Brexit következményeinek kezelésébe – amihez csak hozzájöttek az elmúlt évek világválságai – végképp belefáradt a kormányzó párt. Nehéz elképzelni, hogy Cameron, May, Johnson és Truss után hirtelen megtáltosodva egy ötödik miniszterelnökképes személyiséget képesek elővarázsolni – elvégre többen a felsoroltak közül sem voltak azok.

Még akár Boris Jonhson is visszatérhet, merthogy őt is az újabb konzervatív belső versengés egyik lehetséges indulójaként tartják számon. Nehéz belátni, hogy a Johnson vezetésével lejtmenetbe kerülő konzervatívok megítélése ettől miért javulna, hacsak nem azért, mert legalább az a látványos vezetetlenség és káosz megszűnne, ami az elmúlt hetekben elhatalmasodott.

A Munkáspárt előrehozott választást tart szükségesnek, amit ugyebár fölényesen megnyerne, a rendes választások ugyanis csak 2024-ben következnének. Ám azt a konzervatívoknak is mérlegelniük kell, hogy próbáljanak kormányon maradva időt nyerni ahhoz, hogy valamennyire összeszedjék magukat, vagy inkább legyen választás mielőbb, mintsem még lejjebb ássák magukat a saját maguk által vájt gödörben.

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés