Éppen Machiavelli Fejedelmét tanítottam az egyetemi csoportomnak, mikor felvillantak a „breaking news” értesítések a telefonomon. Liz Truss 44 nap után bejelentette, hogy távozik a Brit Konzervatív Párt, és ezzel a brit kormány éléről.

Az időzítést a saját helyzetem szempontjából is ironikusnak találtam. Hasonlóan a diákjaim jelentős részéhez, Truss sem olvashatta végig Machiavelli rövid útmutatóját a kormányzáshoz. Fortunát ugyan sikerült egy ideig a maga zsoldjába csábítania, amikor megragadta a kínálkozó alkalmat, hogy a Boris Johnson lemondása utáni több hónapos miniszterelnök-casting végén ő kerüljön ki győztesen a tory párttagság kegyeiért versengő jelöltek közül. Elvégre ráérzett, hogy mit kell ahhoz ígérnie, hogy a konzervatív párttagok a gazdaságpolitika terén nála mindenképpen otthonosabban mozgó Rishi Sunak helyett őt küldjék (akkor még) II. Erzsébethez kormányalakítási ajánlattal. Machiavelli más útmutatásait azonban kevésbé sikerült megszívelni. A ravasz firenzei fickó mondott egy s mást arról is, hogy egy vezetőnek mennyire érdemes tartania magát a korábban adott szavához.

Nem mintha a politikusi őszintétlenség mellett szeretnék érvelni, de ez a tipp jól jött volna ahhoz, hogy az adott gazdasági környezetben teljesen indokolhatatlan adócsökkentési elképzeléseket, amelyek Truss kampánya központi elemét adták, legalábbis ne azonnal próbálja a gyakorlatba átültetni. De megpróbálta, ráadásul arcpirítóan nyilvánvaló volt, hogy a gazdagoknál csak a nagyon gazdagok kaszáltak volna nagyobbat az új adójogszabályokon.

Lemondott a brit miniszterelnök, 12 év után válságba kerültek a konzervatívok

Truss fogadkozott, hogy az új részköltségvetés briliáns lesz, a piacok azonban gyorsan helyretették. Ennek a leglátványosabb része a font bedőlése volt, ami, ha a magyar forint közelmúltbeli bravúrjait nem is tudta utánozni, igen közel vitte a brit valutát az amerikai dollárral való paritáshoz. Az ezt követő nyilatkozatokból, intézkedésekből, intézkedések visszavonásából és a nyilvánosság előli bujkálásból egyértelmű káosz képe rajzolódott ki. Truss fogadkozhatott, majd kérhetett bocsánatot, végül lecserélhette a pénzügyminiszterét, a helyzet gyorsan tarthatatlanná vált, és II. Erzsébet utolsó miniszterelnökének Larry macska, a miniszterelnöki rezidencia hivatalos egérpusztítója megvető tekintete előtt be kellett jelentenie a lemondását.