Európa

Napfény és feminizmus: egy hét Olaszországban

Szolga Bálint | 2022.09.09. 09:15

Olvasási idő kb. 7 perc

Tredozio egy 1200 lelkes falu Olaszországban, Emilia-Romagna tartományban. Első pillantásra nem sok érdekességet rejt magában a település, azonban – hála az Európai Unió Erasmus+ programjának –, a SE.M.I nevezetű ifjúsági szervezet egy hétnyi élettel tudta megtölteni a faluszéli üres kolostort.

A Women’s March nevezetű ifjúsági csereprogram célja a női sztereotípiák és a nemek közti egyenlőtlenségről szóló diskurzus volt. Ennek keretében öt ország fiataljai gyűltek össze, hazánkon kívül Görögország, Portugália, Spanyolország és természetesen Olaszország delegált öt fiatalt a programra. A helyszínt, vagyis a már említett kolostort, az Európai Unió támogatásával újították fel. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy a magyar csapat tagja lehettem.

Megérkezésünk után a legfontosabb a résztvevők közti jég megtörése volt – ez volt az első nap feladata. Nos, az erre irányuló programok elérték céljukat, hiszen már aznap este úgy beszélgettünk vacsora közben, mintha régtől fogva ismernénk egymást. A második napon a hangsúly a fő témára helyeződött: betekintést nyerhettünk a nők szavazati jogért való küzdelmének történetébe, ezután pedig érdekes vita alakult ki a kvótákról. A két megközelítés merőben eltért: az egyik szerint a kvóták elengedhetetlenek ahhoz, hogy a nők lehetőséget kapjanak nagyvállalatok, akár országok vezetésében, míg a másik álláspont szerint, ha bármilyen ember kvóta alapján jut álláshoz, az inkább ajándéknak fog érződni, mintsem kemény munkával megteremtett lehetőségnek. A teljes hétre jellemző volt, hogy rengeteg vélemény ütközött a témával kapcsolatban. A diskurzus ennek ellenére mindig a józan keretek közt maradt – a tábor során nagy hangsúlyt kapott a vitakultúra fejlesztése. Megszólalásaikat tekintve, nem ártana egy hétnyi gyakorlás a hazai politikusok egy jelentős része számára sem.

A második napon megismertük Maria Virginia Fabroni életét, aki a 19. századi olasz kultúra egyik fontos szereplője volt. A szervezők, hogy ezt még inkább átadhassák, egy színésznőt kértek föl arra, hogy játssza el a költőt. Maria Virginia története több szempontból is érdekes. Tehetős családba született, édesapja tulajdona volt akkoriban a kolostor, így tehát Maria is ott nőtt fel. Testvérei közül a legidősebb volt, mégis, a két húga előbb ment férjhez, de ez nem illeszkedett az akkori normákba. Édesapja segítségével verseskötetet adott ki, ami azért is volt jelentős fejlemény, mert a kulturális közeget (is) akkoriban leginkább a férfiak dominálták. Így tehát kijelenthető, hogy Maria Virginia oly korban képviselte a feminizmus eszméjét, amikor ez a fogalom lényegében még teljesen ismeretlen volt. Fiatalon hunyt el, munkájával azonban nyomott hagyott az olasz kulturális történelemben.

A harmadik nap egy úgynevezett sztereotípia-bingóval kezdődött. Ha valaki nyert, a játék nem ért véget, a nyertes feladata pedig az volt, hogy kiválasszon egyet a különféle megkülönböztetések típusai közül, s kifejtse az ezek föloldására irányuló megoldásait. Ezt követően pedig egy teljes délutánt kaptunk arra, hogy átdolgozzunk egy átlagos Disney-történetet, azonban a nemi szerepek megcserélésével. Az előadásink rávilágítottak arra, hogy ezek a mesék olyan régimódi gondolatmeneteket tartalmaznak, amelyeket társadalmunk szépen lassan ugyan, de meghaladni látszik.

A programnak része volt egy kulturális látogatás Faenza városában. Faenza két dologról híres, a kerámiájáról s az Alpha Tauri Formula 1-es istállóról. Mi az előbbibe kaphattunk egy kis betekintést, köszönhetően a Nemzetközi Kerámia Múzeumnak, amely az ókortól kezdve egészen a modern művészettörténeti időkig tartalmaz kiállítási darabokat. Érdekesség, hogy a múzeumot a második világháború során lerombolták, újjáépítését pedig Pablo Picasso támogatta, gyűjteményének egy darabja a mai napig megtekinthető. A túránk előtt azonban a múzeum vezetője fogadott minket, s elmesélte nekünk, hogyan került nőként a 90’-es években vezető szerepbe, akkor, amikor errefelé ez még nem volt megszokott.

De ez a nap nem csak a kirándulás miatt emlékezetes. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága ugyanis felülírta a Roe kontra Wade ítéletet, ezzel újra az államok kezébe adva az abortusztörvényekkel kapcsolatos döntést. Ennek megítélése kapcsán alakult ki a táborban a legegységesebb álláspont – egybehangzóan ítéltük el a határozatot.

A Tredozióban töltött napok során nap mint nap úgynevezett interkulturális estéket tartottunk. Ezek lényege az volt, hogy az öt ország egy darabot megmutasson magából, leginkább egy PowerPoint prezentáción s az országhoz kapcsolódó ételeken-italokon keresztül. Ezek az alkalmak arra teremtettek lehetőséget, hogy az itt szövődő barátságok erősebbé váljanak.

Utóbb felkerestem Danai Nakou-t, aki projektmenedzserként vett részt az eseményen. Kérdésemre a következőket mondta:

Csodálatos élmény volt 25 fiatalt vendégül látni Spanyolországból, Olaszországból, Magyarországról, Görögországból és Portugáliából, hogy megvitassák március 8-dika, vagyis a nemzetközi nőnap fontosságát és a nemek közti egyenlőtlenség kérdéskörét. A résztvevők nemcsak rendkívüli kíváncsiságról tettek tanúbizonyságot, hanem stratégiákat is kidolgoztak a diszkrimináció és a sztereotípiák elleni küzdelemre, és ezekkel kapcsolatban színházi elemekkel, nem formális oktatási módszerekkel és kortárs tanulási metódusok segítségével fejezték ki magukat.

Ugyanakkor, és magyar résztvevőként ezt számomra rendkívül fontos volt megtapasztalni, az itt lévők közt rendkívül erős volt a tolerancia. Számomra ezt fontos volt megtapasztalni, hiszen abból az országból érkeztem, ahol Alaptörvénybe foglalták, hogy az apa férfi és az anya nő. Felszabadító élmény volt átélni, ahogy a magyar kormány által épített falak itt leomlanak. Úgy gondolom, ez a legfontosabb tanulsága s egyben jelmondata is az Olaszországban töltött hetemnek: ledőlt falak. Az Erasmus+-on belül rengeteg ehhez hasonló programot szerveznek. Őszintén javaslom minden fiatalnak.

(A szerző a Jelen diákújságíró kollégája.)

 

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés