Philippe Fargues
Népességről, migrációról és bolygónk megőrzéséről
The Progressive Post
Olvasási idő kb. 7 perc
November 15-én az ENSZ becslései szerint a Föld népessége újabb mérföldkőhöz érkezett – elérte a nyolcmilliárd főt. Aznap egy manilai újszülöttet, Vinice Mabansát nyilvánították a Föld nyolcmilliárdodik személyévé. Jelképes, hogy a választás a globális dél egyik legforgalmasabb városára, a migráció egyik fő származási államának számító Fülöp-szigetek fővárosára esett. Öt héttel később, a migránsok nemzetközi napja lehetőséget nyújthat felhívni a figyelmet arra, a migráció hogyan segít az emberiségnek szembeszállni azzal a kihívással, hogy a bolygónk lakható maradjon.
A Homo sapiens 300 000 év alatt érte el az egymilliárd főt a 19. század elején, és onnantól kezdve minden további milliárd fő elérése kevesebb időbe telt, mint a megelőző. A legújabb növekedés volt a leggyorsabb, hétmilliárd fő lett 2011-ben, nyolcmilliárd 2022-ben. A demográfiai lendület miatt – amely a termékenyég változására adott megkésett népességnövekedési válasz – sokára jutunk csak el a növekedés mérséklődéséig. Az ENSZ számításai szerint 2086 előtt biztosan nem, amikor is a világ népessége eléri a 10,4 milliárd főt, feltéve, hogy az éghajlatváltozáshoz (vagy háborúhoz) kapcsolódó előre nem látható tényezők miatt nem bizonyulnak tévesnek az előrejelzések.
A fantasztikus növekedés a tudományt és társadalmi szerveződést feltaláló emberi zsenialitásnak köszönhető. A várható élettartam olyan határokat léphet át, amelyek még egy generációval ezelőtt is elképzelhetetlenek voltak. De vajon elég ok ez az ünneplésre? A népességnövekedés ugyan az éhínség és a betegségek emberemlékezet óta jelen lévő veszélyei felett aratott győzelem, de egyben a Földön való jelenlétünk legsúlyosabb fenyegetése is. Paradox módon, az ember élettartamának meghosszabbítása – ezáltal a népesség növekedése anélkül, hogy a termékenység nem esik a reprodukciós szint alá – olyan korszak előidézésének a kockázatával jár, amelyben az élet fenntarthatatlanná válik az ember számára a bolygón.
Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!
Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.
Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!
vagy
Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!
A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét
Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.
Elolvasom
Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra
Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.
Elolvasom
Egy választás anatómiája
Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.
Elolvasom