Katasztrofális vereséget szenvedtek a cseh baloldali pártok a tavaly őszi országgyűlési választáson. Kiesett a parlamentből az etnikai-nacionalista populizmus csapdájába ragadt és önmaga karikatúrájává váló Cseh Kommunista Párt (KSČM) és a szavazóbázisát szinte teljesen elvesztő Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD) is. A Zöldek egy százalék alatt végeztek. Egy magát Baloldalnak nevező alakulat (Levice) mindössze 0,6 százalék szavazatot kapott. A legsikeresebb, baloldali programot is felvállaló Kalózpártot a preferenciaszavazás tette majdnem tönkre, igaz, politikusai hivatalosan nem definiálják magukat baloldalinak.

A baloldali formációk összeomlása nem előzmény nélküli. A két történelmi párt már a 2018-as önkormányzati választáson figyelmeztetést kapott a választóktól. Kiestek a főváros közgyűléséből is. A kommunisták sorsa még 2003-ban pecsételődött meg, amikor cinikus módon támogatták a jobboldali-euroszkeptikus Václav Klaus köztársasági elnökké választását.

A szociáldemokraták esetében ilyen látványos „árulásról” nem beszélhetünk, de lecsúszásuk az Andrej Babiš-féle ANO („Igen”) mozgalommal való együttműködés megkezdése után gyorsult fel. Jelei már a 2019 májusi Európai Parlamenti választáson és a 2020-as regionális és szenátusi választáson is érzékelhetők voltak. Kutatások alapján azonban látható volt, hogy a baloldali szavazók nem tűntek el. Egy részük a populistákra, Babiš bizniszpártjára és a szélsőjobbra szavazott, másik részük viszont az akkor még ellenzékben lévő demokratikus pártokra.

A cseh pártokra jellemző, hogy a jobb és baloldali felosztás mellett konzervatív és haladó irányzatok is megtalálhatók bennük. Látható ez a Polgári Demokrata Párt (ODS) elnökének, Petr Fialának a párton belüli konfliktusain, és nincs ez másképp a szociáldemokratáknál sem. Az elmúlt évek kudarcai után a párt belső, haladó ellenzéke hiába figyelmeztette a konzervatív vezetést és követelte a kormányból való kilépést. Minden ellenkezőleg történt: egyre reakciósabb hangot ütöttek meg és a szélsőjobboldali szavazók kegyeiért küzdöttek. A konzervatív tábor ráadásul fontos, párton belüli íratlan szabályt is felrúgott. Az elmúlt három évtizedben a táborok képviselői felváltva vezették a pártot. A szokásjog szerint bármelyikük került is domináns szerepbe, az aktuálisan kisebbségi irányzat képviselői is szerepet kaptak. 

A ČSSD azonban kétségbeesetten futott a szélsőjobb és a populista pártok által elszipkázott szavazói után. 2021 áprilisi országos kongresszusukon a hagyománytól eltérve új, teljesen egyszínű, kizárólag a konzervatív táborból érkező politikusokkal felálló vezetőséget választottak a párt élére. Nyíltan beszéltek a pártban meglévő alternatív hangok elhallgattatásáról a választásokig, amit a tagság meg is szavazott. A belső irányváltáshoz új programot dolgoztak ki „A baloldal jövője – liberalizmus nélkül” címmel. A többek között Petr Drulák és Matěj Stropnický által írt kötet szerzői elméleti igazolást kerestek a szociáldemokrácia számára a kommunistákkal, a nacionalistákkal és az ­oligarchákkal való együttműködésre. Élesen elutasították a progresszív és liberális balközép pártokkal való együttműködést. Csakhogy a megközelítés olyan hamis útelágazás elé állította őket, mintha választaniuk kellene a liberális demokrácia és a társadalmi igazságosság értékei között.