„Országunk történetének, de véleményem szerint az egész demokrácia történetének legnagyobb választási csalásának lehetünk szemtanúi” – nyilatkozta a legújabb divatnak megfelelően a leváltott izraeli kormányfő. Mindig szomorú látni, amikor egy nagy formátumú személy kisstílű módon távozik a színről, de ennél csak az szomorúbb, amikor egy kis formátumú személy a nyakunkon marad.

Ha van közkeletű félreértés, akkor Netanjahu és Orbán közös polcra helyezése biztosan az. Netanjahu nem úgy illiberális, nem úgy korrupt, nem úgy antidemokratikus. Teljesen más minőségekről van szó. Netanjahu számos olyan dolgot mondott és tett, amivel az olyan liberálisok mint én, nem tudnak azonosulni, de ez nem változtat azon a tényen, hogy ez az alak szó szerint naggyá tette az országát a miniszterelnöksége alatt. Izrael elmúlt évtizede több szempontból aranykornak nevezhető, a gazdaság erős, a Szentföldön működik a világ egyik legjobb egészségügyi rendszere, a népességszám folyamatosan növekedik, a nemzetközi összehasonlító felmérésekben az izraeli lakosság a legelégedettebbek közé tartozik. Ezeket az eredményeket nem a sivatagi szél fújta oda.

Izrael tudományos és katonai területen messze-messze fejlettebb, mint ami a méretéből következne. Netanjahu békemegállapodásokat írt alá arab államokkal, és az ő időszakára esik a fordulat Jeruzsálem és a Golán feletti fennhatóság elismerésében/csendes tudomásul vételében. Függetlenül attól, hogy az utóbbiakat valaki helyesli vagy nem, ezek történelmi léptékkel mérhető fejlemények. Netanjahu tehát egyszerre nagy formátumú vezető, emellett nyilvánvalóan egy hatalommániás kavarógép, aki csekély elszántságot mutatott számos – nekem fontos – liberális elv érvényesítése terén.

Éppen az ilyen ellentmondásos figuráknak szokott az utókor lovas szobrot állítani.

És akkor váltson a kamera Orbánra. Netanjahu sokat emlegetett korrupciós ügyei nem férnének fel a magyar kollégája legsúlyosabb botrányait felsoroló TOP 100-as listára. Netanjahunak nincs kerti stadionja kisvasúttal és a közvetlen családtagjai sem lettek milliárdosok a hivatali ideje alatt. Magyarországon egy átlagos hétköznapon két óra alatt lefutnának azok a történetek a hírfolyamokban, amelyektől Netanjahu évek óta nem tud megszabadulni. Igaz, ő nem hozott össze magának egy 476 darabból álló, központilag irányított sajtóarzenált sem.

A magyar egészségügy állapota tragikus, az ellátás minősége lendületesen romlik. A beígért demográfiai fordulat elmaradt, a népességszám változatlanul csökken, Izraelbe bevándorolnak a zsidók, innen kivándorolnak a magyarok, a nemzetközi összehasonlító felmérésekben a legboldogtalanabb nemzetek közé süllyedtünk. Magyar egyetem nem található a legjobb 500-ban (izraeli van kettő is a legjobb 100-ban), ha mégis, azt elüldözik. A magyar gazdaság még a regionális riválisaihoz képest is gyengén teljesített az elmúlt évtizedben. Orbán a napokban delirált valamit a magyar katonaság elrettentő erejéről, az izraeli hadsereg zsebkendőnyi földet védelmez olyan népek gyűrűjében, amelyek nem egyazon katonai szövetséghez tartoznak vele, hanem el akarják pusztítani.

Orbán nem ellentmondásos figura. Ő egy hatalommániás kavarógép, történelmi léptékkel mérhető eredmények nélkül.

Van még egy nem jelentéktelen különbség kettőjük között: mint kiderült, Netanjahut le lehet demokratikus úton váltani, Orbánt nem. Ez a bibi.