Amikor a szélsőjobboldali Olasz Testvériség szeptember 25-én megnyerte az olaszországi parlamenti választásokat, Mateusz Morawiecki és Orbán Viktor az elsők között gratulált a győztes párt elnökének, Giorgia Meloninak. Mindez egyáltalán nem meglepő. A lengyel és a magyar kormány rendszerszerűen támadja a jogállamiságot, a független bíróságokat, a médiát és az emberi jogokat országaiban, ugyanakkor nettó EU-s támogatásban részesülőként pénzt kapnak az Európai Uniótól. Jó néhány év eltelt azóta, hogy az EU elindított egy folyamatot az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke alapján, azon európai értékek megsértésével kapcsolatban, amelyeket mindkét ország vállalt az EU-hoz való csatlakozás alkalmával. De ahhoz, hogy a folyamat folytatódhasson, az uniós államfőkből álló EU Tanács egyhangú jóváhagyására is szükség van. Csakhogy Varsó és Budapest kölcsönösen fedezik egymást, így amíg a Tanácsban egyhangú szavazással döntenek, az EU gyakorlatilag nem folytathatja az eljárást.

Az Európai Parlament sokéves erőfeszítéseinek köszönhetően az Európai Bizottság új eszközt kapott a kezébe, amellyel megvédheti az európai adófizetők pénzét a nemzetállami szinten kiépülő autoriter hatalmak által elkövetett visszaélésektől. Ez a jogállamisági feltételrendszer, ami azt jelenti, hogy ha az adott tagállam ellopja az EU-s pénzeket vagy visszaél azokkal, leépíti a demokráciát, akkor nem részesülhet a támogatásokból. A probléma eddig az volt, hogy a Bizottság nem alkalmazta az új eszközt Varsó és Budapest ellen. Legalábbis áprilisig, amikor Magyarország ellen mégis megindult a jogállamisági eljárás, egyelőre nagyon visszafogott formában, ráadásul a Bizottság értelmetlen kompromisszumok mentén alkudozik Orbán Viktorral.

Ugyanakkor, ha a Bizottság úgy határozna, hogy a magyar költségvetést levágják az EU-s költségvetésről decemberben, akkor ehhez a döntéshez minősített többség lenne szükséges. Tehát a 27 tagállamból 15 tagállam támogatása kell úgy, hogy az legalább az európai lakosság 65 százalékát képviselje. Másrészt ilyen döntést meg is lehet vétózni, amihez elegendő az úgynevezett blokkoló többség, amely legalább az EU lakosságának 35 százalékát képviselő 4 tagállamból áll.

Nem véletlen tehát, hogy a lengyel és a magyar kormányfő már az olasz választások előtt nyíltan olyan forgatókönyvben reménykedett, amely szerint Giorgia Meloni alakíthatja meg az új olasz kormányt. Ráadásul a vonzalom kölcsönösnek tűnt, hiszen Meloni régóta tartotta a magyar kormányfővel a kapcsolatot, több alkalommal is találkoztak az elmúlt években. A választást Meloni megnyerte, de a Róma-Varsó-Budapest csoport nem állt össze, sőt. Ennek oka pedig a február 24-én elindított orosz katonai agresszió Ukrajna ellen, amely gyökeresen megváltoztatta nemcsak az európai politikai klímát, hanem az európai gazdasági környezet is.

Olaszország a választások után: a Fidesz csalódni fog

Az új olasz kormány üzeneteiben és az Orbán-kormány álláspontjában fellelhető közös pontok mellett jó néhány markáns eltérés is érzékelhető. Például Szijjártó Péter külügyminiszter elvi okokkal indokolta az Ukrajnának összeállított újabb közös, európai segélycsomag esetleges megvétózását, és azt hangsúlyozta, hogy Magyarország továbbra is kész segítséget nyújtani keleti szomszédjának, de csak az eddig is működő kétoldalú kapcsolatok keretén belül. Magyarországot ellepték az olyan óriásplakátok, amelyek a megnehezedő életkörülményekért „Brüsszelt” és a „szankciókat” teszik felelőssé. Ezzel szemben Meloni az energiaválság és a növekvő árak okaként „az orosz katonai agressziót és Putyin ukrán területek elfogadhatatlan elfoglalására tett kísérletét” nevezte meg október közepén, az európai szélsőjobboldali pártok találkozóján, Madridban.