Második hete tart az orosz-ukrán háború. Az orosz katonák Kijevbe próbálnak behatolni, más városokban is harcok dúlnak. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök rendszeresen videoüzenetekben fordul az ukránokhoz. Jól azonosítható helyeken veszik fel a képeket, mert az orosz propaganda azt terjeszti, hogy az államfő elhagyta Kijevet. Ő azonban – közölte – kitart. Annak ellenére, hogy szerinte az egyik háborús cél, hogy őt kiiktassák.
Az orosz emberek mindennapi életét teszik nehezebbé a háború miatt bevezetett szankciók. Eleve hatalmas drágulás várható a 20 százalékra emelt alapkamat miatt, de a világcégek bojkottja miatt számos termékeket és szolgáltatást még drágán sem lehet majd beszerezni.
„Úgy irányítanám az államot, mint egy céget” – ezzel a sűrűn ismételt mottóval lépett be a cseh nagypolitikába Andrej Babiš, az Agrofert Holding tulajdonosa 2013-ban. Az ősszel megbukott kormányfő az elmúlt kilenc évben az államigazgatás több posztjára hozzá közel álló embereket nevezett ki. Hogyan tud az új kormány megszabadulni a Babiš-hoz lojális köztisztviselőktől a jelenleg érvényes törvények megváltoztatása nélkül?
Vlagyimir Putyin tegnap élő adásban írta alá két kelet-ukrajnai szakadárköztárasság függetlenségének elismerését. Nem sokkal ezután orosz katonák lépték át az ukrán határt, a hivatalos verzió szerint békefenntartás céljából. Jójárt Krisztiánt, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet munkatársát, a térség szakértőjét a további eszkaláció valószínűségéről és a magyar kormány hintapolitikájáról kérdeztük.
Szovjet emberekből európai ukránok lettek és ma szembeszállnak az orosz nyomással? A mai kelet-európai válsághelyzet egyik kulcskérdése az ukrán identitás.
II. Erzsébet február 6-án ünnepelte trónra lépésének hetvenedik évfordulóját, ő az első uralkodó, aki hét évtizedet tudhat maga mögött. A platina-jubileumot a következő hónapokban számos megemlékezés, program, ünnepség, sőt, soronkívüli munkaszüneti nap teszi majd teljessé. A brit belpolitika botrányai azonban árnyékot vetnek a történelmi mérföldkőre.
Én még elég jól emlékszem a kubai rakétaválság idejére. Már nagyfiú voltam, de inkább viccesnek gondoltam az idősebbek háborús félelmeit, rettegését az atomtól, a felvásárlásokat, azt, hogy sót vettek kilószámra a boltokban. Ők tudták, mitől félnek, én meg nem.
