Bukottak bosszúja: visszatérnének a populisták

Bőtös Botond | 2022.08.23. 15:22

Olvasási idő kb. 14 perc

Kétségbeesett küzdelmet vívnak a szlovák és cseh populisták a politikai túlélésért és személyes szabadságukért Szlovákiában és Csehországban. Robert Fico népszavazás kiírásával döntené meg a kormányt, Andrej Babiš köztársasági elnökké választatná magát. De sikerül-e?

Szlovákiában 2020-ban alakult meg a hagyományos, európai fősodorhoz tartozó konzervatív, illetve a különböző populista, ultrakonzervatív és bizniszpártok jobboldali kormánykoalíciója. A négypárti koalíció leggyengébb pontjává a választáson győztes populista, jobboldali Egyszerű emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) elnöke és az új kormány miniszterelnöke, Igor Matovič vált. Őt egy év után, közös megegyezéssel, lecserélték pozíciójáról és a pénzügyminiszteri tárcát kapta, noha a háttérből továbbra is a kormány erős embere maradt.

A legújabb kormányválság azután tört ki, hogy a koalíció legkiszámíthatóbb pártja, a gazdaságilag következetesen jobboldali politikát képviselő Szabadság és Szolidaritás (SaS) elnöke, Richard Sulík bejelentette, képtelen tovább folytatni a közös kormányzást olyan kormányban, amelyben Matovič továbbra is szerepet tölt be. Szerinte hiába vonták hátrébb a volt kormányfőt, ő továbbra is elszántan folytatja sajátos, önfejű, a Facebook profilján sokszor ad hoc jelleggel megfogalmazott politikáját.

Ráadásul mindezt olyan hangsúllyal is teszi, mintha még mindig ő töltené be a kormányfői pozíciót. Sulík július 6-án bejelentette, hogy felmondja a koalíciós szerződést, miniszterei pedig távoznak a kormányból, ha augusztus 31-ig nem távolítják el onnan teljesen Matovičot. Európából nézve a szlovák kormányválság leginkább a jelenlegi olasz helyzethez hasonlítható. A konfliktus közvetlen okai mindkét esetben a gazdasági nehézségek miatt meghozott intézkedések. De amíg Olaszországban Mario Draghi kormányfő inflációellenes politikája növelte meg a kormányon kívüli és belüli populisták, illetve a szélsőjobb népszerűségét, addig Szlovákiában a kormány populista gazdasági intézkedéseivel a kormányon belül megy szembe Sulík gazdasági miniszter. Mindkét esetben fontos motiváció a szereplők politikai túlélésének valamiféle biztosítéka is.

Ahogy azt a Jelen hetilap júliusban már előre jelezte, Szlovákiára mozgalmas nyár várt a belpolitikai életben. Bár a koalíción belüli konfliktus továbbra is patthelyzet-közeli állapotban van, az erőviszonyok fokozatosan elmozdultak. Augusztus közepén azt látni, hogy ha a kormány a SaS távozása után is folytatni akarja a munkát, nem lesz könnyű helyzetben. Történt, hogy a OĽaNO egyik képviselője július végén átigazolt a Sulík-pártba. Ha a SaS úgy dönt, hogy távozik, a kormány még az ellenzékben ülő fasiszta párt ma már független három korábbi tagjának szavazataival együtt is csak 75 szavazattal rendelkezne, míg a többségi kormányzáshoz 76 szavazat szükséges. Logikus módon az ellenzéki pártok igyekeznek kihasználni a bizonytalanságot, igaz, őket nem Matovič politikai jövője érdekli. Számukra fontosabb az előrehozott választások lehetősége.

A szintén populista, baloldali Smer június elején indította el népszavazás kiírását célzó kampányát. A referendumot az október 29-én esedékes önkormányzati választásokkal szeretnék összevonni.  A szavazólapon két kérdés szerepelne: „Egyetért-e ön azzal, hogy a szlovák kormány azonnal lemondjon?”, illetve „Egyetért-e ön azzal, hogy egy kormányzati ciklus idő előtti befejezéséről népszavazáson vagy a szlovák parlament határozatával lehessen dönteni?”.

Orbán Viktorhoz hasonlóan, de korlátozottabb mértékben, Robert Fico is maffiacsoport-struktúrát működtetett és adótitkokat veszélyeztetett kormányzása idején a rendőrség gyanúja szerint. Ahhoz azonban, hogy a bíróság megvizsgálja a vádemelés lehetőségét, a parlamentnek ki kellett volna adnia Fico mentelmi jogát, ami – jelezve a közép-európai jogállamiság nehézségeit – végül nem történt meg, így mentelmi joga megmentette a vizsgálati fogságtól, és továbbra is szabadlábon védekezhet.

Mindez azonban inkább tűnik kétségbeesett akciónak, hiszen az egykori kormányfő politikai mozgástere rohamosan szűkül. Az európai politikában pária lett, nem állnak szóba vele, míg a belpolitikában pártja már nyíltan együttműködik a kettészakadt fasiszta Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS) frakció maradékaival, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. Fico a hagyományos baloldali-populista szólamok mellett fokozta azoknak a démonizált ellenségeknek a gyártását, akik állítólag Szlovákia, valójában az ő politikai sorsát veszélyeztethetik. Évek óta gyalázatosan kommunikál az újságírókkal, újabban többször arrogánsan beszélt Volodimir Zelenszkij ukrán elnökről is. Témaválasztása, nyelvezete ma már semmiben nem különbözteti meg az orosz propagandaoldalak narratívájától.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés