Szlovákiában 2020-ban alakult meg a hagyományos, európai fősodorhoz tartozó konzervatív, illetve a különböző populista, ultrakonzervatív és bizniszpártok jobboldali kormánykoalíciója. A négypárti koalíció leggyengébb pontjává a választáson győztes populista, jobboldali Egyszerű emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) elnöke és az új kormány miniszterelnöke, Igor Matovič vált. Őt egy év után, közös megegyezéssel, lecserélték pozíciójáról és a pénzügyminiszteri tárcát kapta, noha a háttérből továbbra is a kormány erős embere maradt.

A legújabb kormányválság azután tört ki, hogy a koalíció legkiszámíthatóbb pártja, a gazdaságilag következetesen jobboldali politikát képviselő Szabadság és Szolidaritás (SaS) elnöke, Richard Sulík bejelentette, képtelen tovább folytatni a közös kormányzást olyan kormányban, amelyben Matovič továbbra is szerepet tölt be. Szerinte hiába vonták hátrébb a volt kormányfőt, ő továbbra is elszántan folytatja sajátos, önfejű, a Facebook profilján sokszor ad hoc jelleggel megfogalmazott politikáját.

Ráadásul mindezt olyan hangsúllyal is teszi, mintha még mindig ő töltené be a kormányfői pozíciót. Sulík július 6-án bejelentette, hogy felmondja a koalíciós szerződést, miniszterei pedig távoznak a kormányból, ha augusztus 31-ig nem távolítják el onnan teljesen Matovičot. Európából nézve a szlovák kormányválság leginkább a jelenlegi olasz helyzethez hasonlítható. A konfliktus közvetlen okai mindkét esetben a gazdasági nehézségek miatt meghozott intézkedések. De amíg Olaszországban Mario Draghi kormányfő inflációellenes politikája növelte meg a kormányon kívüli és belüli populisták, illetve a szélsőjobb népszerűségét, addig Szlovákiában a kormány populista gazdasági intézkedéseivel a kormányon belül megy szembe Sulík gazdasági miniszter. Mindkét esetben fontos motiváció a szereplők politikai túlélésének valamiféle biztosítéka is.

Ahogy azt a Jelen hetilap júliusban már előre jelezte, Szlovákiára mozgalmas nyár várt a belpolitikai életben. Bár a koalíción belüli konfliktus továbbra is patthelyzet-közeli állapotban van, az erőviszonyok fokozatosan elmozdultak. Augusztus közepén azt látni, hogy ha a kormány a SaS távozása után is folytatni akarja a munkát, nem lesz könnyű helyzetben. Történt, hogy a OĽaNO egyik képviselője július végén átigazolt a Sulík-pártba. Ha a SaS úgy dönt, hogy távozik, a kormány még az ellenzékben ülő fasiszta párt ma már független három korábbi tagjának szavazataival együtt is csak 75 szavazattal rendelkezne, míg a többségi kormányzáshoz 76 szavazat szükséges. Logikus módon az ellenzéki pártok igyekeznek kihasználni a bizonytalanságot, igaz, őket nem Matovič politikai jövője érdekli. Számukra fontosabb az előrehozott választások lehetősége.

A szintén populista, baloldali Smer június elején indította el népszavazás kiírását célzó kampányát. A referendumot az október 29-én esedékes önkormányzati választásokkal szeretnék összevonni.  A szavazólapon két kérdés szerepelne: „Egyetért-e ön azzal, hogy a szlovák kormány azonnal lemondjon?”, illetve „Egyetért-e ön azzal, hogy egy kormányzati ciklus idő előtti befejezéséről népszavazáson vagy a szlovák parlament határozatával lehessen dönteni?”.

Orbán Viktorhoz hasonlóan, de korlátozottabb mértékben, Robert Fico is maffiacsoport-struktúrát működtetett és adótitkokat veszélyeztetett kormányzása idején a rendőrség gyanúja szerint. Ahhoz azonban, hogy a bíróság megvizsgálja a vádemelés lehetőségét, a parlamentnek ki kellett volna adnia Fico mentelmi jogát, ami – jelezve a közép-európai jogállamiság nehézségeit – végül nem történt meg, így mentelmi joga megmentette a vizsgálati fogságtól, és továbbra is szabadlábon védekezhet.

Mindez azonban inkább tűnik kétségbeesett akciónak, hiszen az egykori kormányfő politikai mozgástere rohamosan szűkül. Az európai politikában pária lett, nem állnak szóba vele, míg a belpolitikában pártja már nyíltan együttműködik a kettészakadt fasiszta Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS) frakció maradékaival, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. Fico a hagyományos baloldali-populista szólamok mellett fokozta azoknak a démonizált ellenségeknek a gyártását, akik állítólag Szlovákia, valójában az ő politikai sorsát veszélyeztethetik. Évek óta gyalázatosan kommunikál az újságírókkal, újabban többször arrogánsan beszélt Volodimir Zelenszkij ukrán elnökről is. Témaválasztása, nyelvezete ma már semmiben nem különbözteti meg az orosz propagandaoldalak narratívájától.