Miklós Gábor Putyin támadást indított a sztálini elnyomást feltáró civilszervezet ellen

A Memorial-per

Pert indított az orosz legfőbb ügyészség a ’glásznoszty’, a nyíltság utolsó bástyája, az 1989-ben alapított, a történelmi emlékezettel és emberi jogokkal foglalkozó Memorial egyesület ellen. A jelenlegi orosz hatalom ragaszkodik a történelemértelmezés monopóliumához.

Több internetes oldal is egyenesben közvetítette a tárgyalást múlt csütörtökön, egy időre én is bekapcsolódtam. Aztán inkább a helyszínen lévők gyors tudósításait olvastam. Izgalmas volt és elgondolkoztató. Igazából nem illik a leegyszerűsített Oroszország-képbe ez a történet. Sem az, ahogy elbánnak a valamennyire is ellenzékinek tekinthető szervezetekkel, személyekkel, sem az, hogy mégiscsak van valami formális jogszerűség az eljárásokban. Egy éve, hogy a Jelenben írtunk az orosz Memorial történelmi ismeretterjesztő és az azonos nevű emberi jogvédő szervezetről, arról, hogy a legrégebbi orosz civil szerveződést milyen hivatalos vegzatúrák érik. 1987-ben jött létre az a mag, amelyből két évvel később megalakult a hivatalos szervezet. Első elnökük Andrej Szaharov atomfizikus, a talán legismertebb szovjet ellenzéki volt.

A tavalyi cikk megjelenésének idején kezdték a hatóságok komolyan zaklatni, pénzbüntetésekkel sújtani az egyesületet. Az orosz legfőbb ügyészség akkor már több éve „idegen ügynökké” nyilvánította a Memorialt, s a hatóság szerint a szervezet nem tüntette fel nyilvános felületein megfelelően ezt a tényt. Végül a mostani per is erről szól.

A bírónő ismertette a legfőbb ügyészség keresetét, majd az alperes ügyvédjei és képviselői kérdéseket tettek fel az ügyészeknek. Például azt kérdezték, miként sérthette meg a szervezet az emberi jogokról szóló általános nyilatkozatot, vagy a gyermekek jogairól szóló konvenciót, hiszen ezek a szerződések azért születtek, hogy a bennük vállalt kötelezettségeket az államok tartsák be. A védelem kifejtette: társadalmi szervezetek vagy személyek ezeket a szerződéseket nem tudják megsérteni. Marija Ejszmont ügyvédnő felvetette: lehet-e a társadalmi szervezet ezen nemzetközi okmányok sérelmének alanya?

Az ügyész némán kotorászott a papírjai között, amikor a türelmetlen bíró közbevágott: ha nehezére esik válaszolnia, akkor kérjük a következő kérdést. Ejszmont azonban kérte az ügyészi feleletet, s a BBC orosz adása szerint az ügyész gyakorlatilag megkerülte, hogy ténylegesen válaszoljon a kérdésre. Több ilyen kérdés-felelet zajlott le a tárgyaláson, ahol a Memorial jogászai a vádak magyarázatát, tényszerű bemutatását kérték, de ehelyett csak megkerülő verbális manőverekre volt képes az Orosz Föderáció legfőbb ügyészsége.

A vádak lényege: a Memorial nem tüntette fel mindenütt, vagy nem tüntette fel elég feltűnően, hogy az orosz állam külföldi ügynökké nyilvánította, s vonakodott a büntetéseknek eleget tenni.

A jogászok helyben cáfolták a vádat, s kifejtették azt is, hogy a jogszabály csak általában írja elő, hogy a megbélyegzett szervezetnek vagy személynek jeleznie kell a ráhúzott megbélyegző státuszt, azt azonban nem tartalmazza a törvény vagy annak végrehajtási utasítása, hogy ennek a jelzésnek hol és milyen formában kell megjelennie. A szervezet jelen lévő képviselői aprólékosan bizonyították, hogy nem akarják megkerülni az őket terhelő kötelezettséget. Az egyik jelen lévő igazgató bemutatta a bírónak a névjegykártyáját, amelyen szintén szerepel a közlés, hogy a Memorialt az orosz hatóságok külföldi ügynökként tartják számon, pedig ez a kötelezettség nem is szerepel a törvényben.

„Ez a mi jóhiszeműségünk bizonyítéka” – mondta Jelena Zsemkova, a szervezet ügyvezető igazgatója. Szót kért a tárgyaláson Jan Racsinszkij, a Memorial elnöke is. Azt kifogásolta, hogy az ügyészség szervezetéről azt állítja: megsértette a polgárok tájékozódáshoz fűződő jogait azzal, hogy nem mindig és megfelelően jelezte az idegen ügynök minősítést. Racsinszkij azt mondta: fő missziójuk ezekben az években is az volt, hogy az emberek szabadon hozzáférhessenek a történelmi információkhoz. Aligha tőlük kell védeni a tájékozódás szabadságát. Az elnök arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy az állam nevében fellépő ügyészség kicsinyes szabálysértésekre hivatkozva akarja felszámoltatni a szervezetet, s eközben teljesen figyelmen kívül hagyja a társadalom számára végzett óriási munkáját. Fontos adalék, hogy a Memorial azóta tiltakozik a minősítés ellen, amióta azt az orosz igazságügyi minisztérium bejegyezte. A megbélyegző jelzőtől azonban szinte lehetetlen megszabadulni, sok éve nem vette napirendre az illetékes bíróság a szervezet kérését.

Oroszországban minden társadalmi szervezetet „idegen ügynökké” nyilvánítanak, ha külföldről bármilyen támogatást vagy adományt kap, esetleg pénzbeli segítséget nyer valamely nemzetközi szervezet pályázatán. De idegen ügynök – az orosz fülnek ez kémet jelent – az az újságíró is, aki cikket jelentet meg külföldi médiumban és ezért honoráriumot fizetnek neki.

A Memorial munkatársai és vezetői természetesen tudják, hogy a betiltást éppen azért akarja elérni a legfőbb ügyészség, több más szervezet, állami hivatal, mert zavarja őket a társaság tevékenysége. Éppen a történelmi tényeket, a sztálini elnyomást, terrort feltáró Nemzetközi Memorial és a szervezet jogvédő csoportjának léte az, amely miatt az eljárás elindult. Ezért nyilvánították a szervezetet idegen ügynökké és próbálják több éve ellehetetleníteni a működésüket.

Mi lehet ennek az oka, miért zavarja a szervezet a putyini hatalmat? Először is, a Memorial önmagában véve is emlékmű. Annak a társadalmi mozgalomnak az emlékoszlopa, amely a gorbacsovi ’glásznoszty’ szabadabb levegőjében, a múlt század nyolcvanas éveiben kezdett szerveződni. A szovjet vezetés reformerei akkor úgy gondolták, hogy a fejlődést akadályozó bürokratikus és elnyomó struktúrák átalakításához szükség van arra, hogy a sztálini múltról, a politikai elnyomás és terror éveiről is lehessen beszélni. Egyáltalában, differenciáltabb képet akartak felmutatni a huszadik századi történelemről. A történelem szelleme harmincegynéhány éve kiszabadult a palackból és rettenetes kép tárult fel a szovjet birodalom népei előtt. Feltehetően igen kevesen lehettek tudatában az áldozatok számával, a politikai elnyomás mértékével, hogy egész társadalmi rétegeket és teljes népeket minősítettek a nép ellenségévé. Vajon hányan olvasták Alekszandr Szolzsenyicin könyveit?

Eközben milliók voltak tudatában annak, hogy közeli-távoli rokonságukban, barátaik között milyen sokan vannak, akiknek múltjáról vagy szüleik sorsáról, esetleg származásáról nem szabad beszélni. Az oroszok a mai napig furcsa eufémizmussal beszélnek azokról, akik a sztálini kor áldozatai voltak. Nem írják, mondják, hogy hazug vádakkal elítéltek, száműztek, lecsuktak, megöltek valakit. Ehelyett a „represszionálták” vagy represszió (politikai elnyomás) áldozata volt fordulat járja a mai napig.

Ezt a hallgatást és elhallgatást akarta felszámolni a Memorial. A szervezet nevet adott az áldozatoknak, hárommilliós listát tett közzé és hozzálátott a hóhérok névsorának összeállításához is. Ez ütötte ki a biztosítékot a putyini világban.

Amióta Vlagyimir Putyin áll a hatalmas ország élén, az állam irányításában egyre nagyobb szerepük van az elnök egykori titkosszolgálati kollégáinak. Volt KGB-emberek állnak az orosz állam, az orosz gazdaság legfontosabb posztjain. Putyin és társai már nem mai gyerekek, de a struktúra fennmarad, s a régi KGB-káderek helyébe újabb titkosszolgák kerülnek. Amikor négy évvel ezelőtt megemlékeztek a bolsevikok által megszervezett első politikai rendőrség, a Cseka százéves évfordulójáról, a tömegkommunikációban olyan képet rajzoltak meg, amely szerint a többször nevet változtató szervezet története a mai napig folyamatos harc az országra törő idegen erők és azok hazai ügynökei ellen. A tömeges tisztogatások, kitelepítések, népek elleni megtorlások, a Gulág fenntartása és üzemeltetése, mindez nem illik a képbe. Vagy ha beszélnek is róla, úgy teszik, mintha az hazafias aktus lett volna. Ha ez része a hivatalos állami ideológiának, úgy aligha van hely Oroszországban a Memorial számára.

Vajon személyesen Putyin adta ki a parancsot a szervezet felszámolására? Ezt soha nem fogjuk megtudni. Az biztos, hogy nem akadályozta meg, megengedte a jogi eljárás elkezdését, talán maga sem tudva, mi lesz a vége. Tudnia kellett azonban, hogy környezete épp azért indította el a felszámolási pert, mert tudják, hogy az elnök számára a történelem fontos hobbi. Az utóbbi időben több cikket – amatőr történelmi esszét – hozott nyilvánosságra, ezekben elsősorban a szovjet idők gondolkodását idézi fel. Putyin nem azonosul száz százalékosan a szovjet korral, pedig a Szovjetunió felbomlását a huszadik század legnagyobb történelmi katasztrófájának nevezte. Nem érthet egyet a sztálini vallás- és egyházüldözéssel, hiszen igen szorgalmas templomjáró lett, feltehetően a kapitalizmussal sincs már baja. Viszont vannak olyan általános elemei a szovjet érának, amelyeket be akar illeszteni az általa épített orosz állameszmébe.

Az erős állam, a szigorú hierarchia, a hadsereg és a szolgálatok szerepe, a központi hatalom mindenhatósága, része ennek a hivatalos gondolkodásnak. A történelemnek kell ezt megalapoznia.

Ezért hoztak törvényt, amely gyakorlatilag állami monopóliumot mond ki a második világháború eseményeinek értelmezésére. Ennek jegyében igazolják az 1939-es Hitler-Sztálin paktumot és következményeit. Putyin államosítani akarja az emlékezetpolitikát, s ebben a koncepcióban a Memorialnak nincs helye. Talán nem személyesen rendelte el a felszámolást, de valakik kitalálhatták a gondolatát.

A tárgyalást december 14-én folytatják. Nehéz lenne megjósolni, milyen ítélet születik, befolyásolja-e az orosz hatalmat a nemzetközi felháborodás. A korábbi esetek arról szólnak, hogy az orosz bíróságok csak igen ritka esetekben utasítják el az ügyészi indítványokat, az orosz állam nem veszíthet orosz bíróságon.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.