Sokkolta a közéletet a prágai Vencel-téren tartott demonstráció szeptember elején. Az ikonikus téren gyülekező, a kormány lemondását követelő tömeg a rendőrségi becslések szerint legalább hetvenezres volt. A tüntetés másnapján rendelkezésre álló fotó- és videófelvételek alapján pontosítottam a tüntetés létszámát. A tömegbecslésekre kifejlesztett applikáció megfelezte a résztvevők létszámát. Meglepetésre még a moszkvai tudósítások is csak húszezres demonstrációról írtak.

A megállapításokkal megszólítottam néhány kormánypárti politikust és közéleti aktivistát. Megköszönték az információt, de azt válaszolták, hogy teljesen fölösleges számháborút kezdeni a témában, mert a résztvevők száma mindenképp magasabb volt, mint azt előzetesen várta bárki. „Illúzió volt, hogy újra nyugati ország vagyunk” – jegyezte meg szomorúan egy EU-párti civil egyesület vezetője.

Valóban? A szeptember 4-i „Nekünk Csehország az első” elnevezésű akciót a közélet különös figurái szervezték meg. A radikális politikai szervezetekből és aktivistákból, hírhedt dezinformátorokból, szélsőjobboldali figurákból és kommunistákból, oroszbarát aktivistákból álló szervezői gárda korábban sem külön, sem együtt nem tudott ekkora tömeget megmozgatni. A megelőző években a 2015-ös menekültválság, majd a 2020-as koronavírus világjárvánnyal kapcsolatos kormányzati intézkedések ellen szervezett tüntetéseken a legjobb esetben is néhány ezer fő jelent meg. Sokan magyarázatot és az okokat keresték, kik voltak és honnan érkeztek ezek az emberek a főváros központjába.

A megoldás azonban ott volt elrejtve a legutolsó, 2021 októberi parlamenti választások végeredményében. Akkor hárommillió ember szavazott olyan populista vagy biznisz pártra, amelyeknek a támogatói közül sokan ott lehettek a Vencel-téren. Közülük a populista bizniszpárt, az ANO Mozgalom és a szélsőjobboldali Szabadság – Közvetlen Demokrácia (SPD) végül bejutott a parlamentbe. De a cseh kommunisták (KSČM), a Volný blokkja (Volný blok), a Trikolóra és az Eskü (Přísaha) nem érték el a bejutáshoz szükséges, öt százalékos küszöböt. Ez azt is jelentette, hogy mintegy további 900 ezer, a szélsőséges, nacionalista pártokra szavazó ember parlamenti képviselet nélkül maradt.

A demokratikus térfélen a legnagyobb félelmet az a bizonytalanság váltja ki, hogy nehezen jósolható meg, vajon ebből a hárommilliós tömegből hányan fognak a jövőben azonosulni a tüntetés fő jelszavaival. Ilyen üzenet volt például az óvatosan, de egyre hangsúlyosabban megjelenő uszítás az ukrán menekültekkel szemben, amely a „cseh nemzet felhígításáról” szólt, vagy az ország nyugati politikája és európai elkötelezettsége, az energiapiacon működő nemzetközi nagyvállalatok ellen, illetve az olcsó orosz nyersanyagok beszerzése és a lakossági energiaárak mellett elhangzó jelszavak.

Európában az energiaárak Csehországban a legmagasabbak, a jobbközép kormány mégsem akart belenyúlni a piaci folyamatokba. Ugyanakkor differenciált megközelítéssel anyagi segítséget nyújtott a családok számára. Ekkor kezdték el az ellenzéki ANO és SPD politikusai megkérdőjelezni a kormányzat menekültügyi politikáját, mondván, az ukránokkal többet törődik a kormány, mint a cseh állampolgárokkal. De hiába kezdett repedezni az össztársadalmi szolidaritás, a populista pártok országos népszerűsége alig nőtt.

Ilyen légkörben érkeztünk meg a tüntetéshez. Érdekesség, hogy azon a két parlamenti ellenzéki párt, sem az ANO, sem az SPD nem képviseltette magát. A demonstráció után megszólalt Petr Fiala miniszterelnök is, aki szerint az eseményt radikális politikai mozgalmak, „oroszbarát irányultságot valló, a szélsőségesekhez közel álló és Csehország érdekeivel ellentétes erők szervezték”. Hiába tárta fel korábban a sajtó a tüntetés szervezőinek történetét, hiába volt a tények alapján a szervezőkről tett kijelentéseiben Fialának igaza, mégis, a miniszterelnöki vélemény sokakat felháborított, mondván, a kormány érzéketlen az emberek romló életkörülményeivel kapcsolatban. Az oroszellenességen túl kettévált az ötpárti kormánykoalíció mögött álló szavazótábor is.

Az egyik táborba a piacgazdaság aktív működtetői kerültek, akik gazdasági szempontok alapján értelmezték a tüntetést. A középosztály egyik fontos részét jelentő vállalkozói réteg automatikusan idegenkedik nemcsak minden osztogató intézkedéstől, de az olyan tüntetésektől is, ahol például az árbefagyasztást és az olcsó orosz nyersanyagra való átállást követelik. Ahogy a társadalom többsége, ezek az emberek még hatványozottabban képviselik, hogy gazdasági helyzetéért mindenki saját maga felelős. Ők úgy értelmezték a demonstrációt, hogy szeptember elején a társadalom azon kisebbségének képviselői tüntettek, akik szerint róluk az államnak minden körülmények között kötelessége gondoskodni.

Az ötpárti cseh kormánykoalíció szavazótábora progresszív csoportjának véleményét a Kalózpárt elnöke fejtette ki, miután Fiala szavain felháborodott a prágai liberális és szociálisan érzékenyebb értelmiség. Ivan Bartoš reakciójában jelezte, hogy ő is látja azt, hogy a Kreml és a hozzá köthető szélsőségesek a jelenlegi energiaválságot a társadalom fellázítására próbálják kihasználni, de világosan különbséget tett a szervezők és a tüntetés résztvevői között, „akik a következő hónapok kilátásai miatt aggódó, teljesen hétköznapi emberek, családok, vállalkozók”. Bartoš szerint a kormánynak nem dolga, hogy megkérdőjelezze az emberek félelmeit, de dolga, hogy ne kelljen félniük. Bejelentette, hogy ezért mindent megtesznek a következő időszakban és javítani fognak az intézkedések kommunikációján is.

A kormány és támogatóinak sokkját ráadásul fokozta a tüntetés szervezőinek bejelentése, hogy két hét múlva és októberben megismétlik a demonstrációt a „szegénység ellen”. Néhány nap múlva a cseh szakszervezetek is bejelentették, hogy demonstrációt tartanak. A kormánypárti politikusok igyekeztek különbséget tenni az oroszbarát szélsőséges mozgalmak megmozdulásai és a szakszervezetek demonstrációi között, utóbbiak megmozdulását annak ellenére politikailag legitimnek tartották, hogy világosan a kormány gazdaságpolitikája ellen szervezték. A növekvő társadalmi elégedetlenség cselekvésre ösztönözte a kormányt és az elmúlt hetekben apránként kezd összeállni az energiadrágaság elleni segélycsomag.