A szultán pávatánca: semlegességgel próbálja elkerülni Erdoğan a török líra összeomlását

Billay Gábor | 2022.04.24. 10:38

Olvasási idő kb. 10 perc

Oroszország a háború kezdete óta egyre jobban elszigetelődik a világ többi részétől. Törökország azonban NATO-tagsága ellenére mindent megtesz, hogy megőrizze a jó viszonyát Moszkvával és Kijevvel egyaránt. A semlegesség oka az elhibázott gazdaságpolitika.

A török gazdaság évek óta nagyon súlyos válsággal küzd, 2021-ben a világ valutái közül a török líra vesztett legtöbbet az értékéből. Recep Tayyip Erdoğan török elnök azonban mint konzervatív muszlim, nem hajlandó emelni a jegybanki alapkamatot, sőt arra hivatkozva, hogy az iszlám vallásban a kamat tiltva van, folyamatosan csökkenti azt. A kormány így évek óta azzal próbálja lassítani a líra összeomlását, hogy a Nemzeti Bank valutatartalékából török lírát vásárolnak. Ezzel a politikával azonban nagyon nagy mértékben valutafüggővé tették az országot.

Ha a Nemzeti Banknak elfogy a valutatartaléka, akkor a líra egyszerűen összeomlik.

Az illiberális elnök azonban sajátosan értelmezi a kialakult helyzetet, és híveit hosszú évek óta győzködi arról, hogy a líra értékromlása mögött nem más, mint ellenséges államok spekulációi állnak, neki pedig ebben semmi felelőssége. Eddig sokakat megnevezett, mint ennek az állítólagos, Törökország elleni összeesküvésnek résztvevője, az örmény kisebbségtől az Egyesült ­Államokon át egészen Szaúd-Arábiáig. Mikor azonban egy ország ennyire ki van szolgáltatva más államok valutájának, akkor nem olyan jó ellenségeket gyűjtögetni. Erdoğan erre csak tavaly év elején jött rá. Azóta mást se csinál, csak olyan országokkal próbálja rendezni a viszonyát, amelyekkel pár éve még csak diplomáciai kapcsolataik se voltak.

Idén már járt az Egyesült Arab Emirátusokban, annak ellenére, hogy nem is olyan régen még azzal vádolta az olajmonarchiát, hogy ők finanszírozták a 2016-os sikertelen katonai puccsot. Kairóba pedig kilenc év után idén először küldtek török nagykövetet. Sőt, március végén a török hatóságok lezárták Jamal Khashoggi, az Isztambulban meggyilkolt szaúdi újságíró ügyét is, arra hivatkozva, hogy majd ­Szaúd-Arábia igazságot szolgáltat az ügyben miközben Rijád már évekkel ezelőtt felmentette a gyilkosokat. Miközben nagy erőkkel normalizálják a kapcsolataikat Örményországgal is, az 1993 óta lezárt örmény-török határ, ha minden jól megy, hamarosan megnyílik. Márciusban pedig ­Isaac Herzog izraeli elnök látogatott Ankarába, utoljára 2008-ban történt ilyen szintű látogatás. Erdoğan pedig mindenkitől ugyanazt kéri, befektetést vagy turistát, mindegy, melyik, csak kapjanak érte valutát.

Ebben a szituációban pedig érthető, hogy az elnöknek nem volt sok választása a háború kitörésekor, ő azon az oldalon áll, ahonnan több valutát remélhet, most pedig középen kell ehhez lennie.

Törökország egyébként mind Ukrajnával, mind Oroszországgal jó kapcsolatokat ápol, így a török külkapcsolatokat éppen rendezni kívánó Erdoğan a háború első napjaiban egyértelműen kijelentette, se Ukrajnáról, se Oroszországról nem hajlandóak lemondani, és ehhez tartják is magukat. Miközben az ő általuk gyártott Bayraktar drónok az ukrán hadsereg talán legikonikusabb fegyverévé váltak, addig Moszkvával szemben semmilyen pénzügyi szankciót nem vezettek be.

Az orosz-török kapcsolatok mindig is ellentmondásosak voltak, a két ország ugyanis jó pár proxy háborúban egymással szemben állt, ilyen például Szíria, Líbia vagy éppen a Hegyi-Karabah. A 2016-os sikertelen katonai ­puccs után azonban Erdoğan elnök erős nyugat-ellenes retorikába kezdett, aminek következtében Ankara óvatosan ugyan, de elkezdett Moszkva felé közeledni. Ennek egyik legfontosabb állomása az volt, amikor 2017-ben Törökország S-400-as légvédelmi rendszert vásárolt Oroszországtól. A NATO, elsősorban az Egyesült Államok, azonnal tiltakozását fejezte ki. Fegyveren kívül persze mással is kereskedik a két ország. Míg Törökország elsősorban déli gyümölcsöt és textilárut, addig Oroszországból fosszilis energiahordozókat és gabonaféléket exportál a másik országba. Az ásványkincsekben nem bővelkedő Törökország mind a kőolaj, mind a földgáz terén elképesztő mértékben van kiszolgáltatva az importnak, amelynek legnagyobb része persze Oroszországból érkezik.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Fizess elő a Jelen online cikkeire,
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában

Kormos Lili

Hiába trükközik a KSH, az emberek 100 százalékos inflációt érzékelnek

Csak a kenyér több, mint 60 százalékkal drágult

Szabó Brigitta

Láng Zsuzsa

Cser-Palkovics András: Kulcskérdés, hogy megjöjjenek az EU-s pénzek

Energiacsúcs összehívását és a fűtési szezon végéig ársapka bevezetését kérik a kormánytól az önkormányzatok.

Tóth Ákos

Ónody-Molnár Dóra

Kvótát a magyar cigányságnak!

A faj szó átírását kezdeményezik a magyar joganyagban az Ámbédkar Technikum vezetői

Ónody-Molnár Dóra

Paul a pult mögött

McCartney, 3, 2, 1.

Benedek Szabolcs

Árnyékkormány angol és magyar módra

Őfelsége leghűségesebb ellenzéke

Szabó Barnabás

Mindenki hazaárulója

Eckhardt Tibor (1888-1972)

Révész Sándor

Vásárhelyi Mária

Ipsos: A magyarok tartanak a legjobban az áremelkedéstől

Többen hibáztatják a háborút, mint a kormányt

Lakner Zoltán

Lakner Zoltán

Tamás Ervin 

Folytatódik Iványi Gáborék zaklatása

A BM-ben nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb

Ónody-Molnár Dóra

Baljós tanévkezdés

Csak irracionális racionalizálás képzelhető el

Ónody-Molnár Dóra

Keresés