Krajczár Gyula Sri Lanka: A bukás anatómiája

E-mailben mondott le az időközben Szingapúrba menekült Gotabaya Rajapaksa, Sri Lanka elnöke. A népharag elsöpört egy olyan politikai elitet, amely néhány évvel ezelőtt még Ázsia egyik legnagyobb sikersztoriját menedzselte, s rendkívül stabilnak tűnt.

Sri Lanka 2009-ig leginkább a reménytelennek tűnő polgárháborúja miatt került be a nemzetközi hírekbe. Utána azonban – bár a politikai élet a demokrácia és a klánküzdelmek sajátos elegyének következményeként hektikus volt időnként – sikeresen fejlődő gazdaságot, növekvő jólétet, erősödő és kiterjedő középosztályt produkált. Az ország gazdasága hagyományosan masszív állami szektorra támaszkodik, s a fellendülés politikai menedzserei gáláns jóléti programokkal igyekeztek a maguk keblére hajtani a nép fejét. Rendkívül sikeresen építették ki a turisztikai szektort, s az ország nemzetközi névjegyének szánták a teljesen organikus mezőgazdaság megvalósítását.

Az elképzelések mögött a Rajapaksa család állt. Hogy politikailag stabil legyen az építmény, azt azzal igyekeztek biztosítani, hogy a kulcspontokat Rajapaksák foglalták el. Szerencséjükre ebben a kultúrában jellemzők a nagyméretű családok, s az övéké is különösen termékenyre sikeredett. Az elnök apukájának kilenc gyermeke volt, s bár nem akart mindenki közülük politikai pályára lépni, azért adtak elnököt, miniszterelnököt, házelnököt, minisztereket, s a civil szférát választók között is sorjáznak az állami vállalatok vezérigazgatói. S akkor még nem is említettük az unokatestvéreket, sógorokat, komákat.

A család egyébként sokáig csak egyike volt a különböző vidéki területeket uraló klánoknak, a déli Hambantota körzetet uralták el az 1930-as évektől kezdődően. Az említett kilenc gyermekes apuka, Don Alwin 1945-ben került be az ország törvényhozásába, akkor ott már az egyik hirtelen elhunyt bátyját váltva. Az országos mezőnyt azonban más családok uralták, mint a híres Bandaranaike család. A Rajapaksák a 2000-es évek elejére halmoztak fel annyi befolyást, hogy 2005-ben Alwin egyik fiát, Mahindát el tudták indítani az elnökválasztáson, s nyert is. Innen aztán nem volt megállás. A múlt hét elején még az elnök és a miniszterelnök is Rajapaksa volt.

Mi történt?

A legelső csapást a rezsimre a Covid mérte. Itt nem arról volt szó, hogy tehetetlenkedtek vagy össze-vissza handabandáztak volna, mint általában a magukat stabilnak érző rezsimek, hanem a másfél éves lezárás lényegében lenullázta a kulcságazatnak számító turizmust. Ezzel párhuzamosan beértek az organikus mezőgazdaságra való voluntarista átállás gyümölcsei, a műtrágyázás teljes betiltása tönkretette a termést, élelmiszerhiányt okozott. Amikor az intézkedést visszavonták, már késő volt. A folyamatos nagy állami beruházások miatt a pénztartalékok kevésnek bizonyultak, a központi bank felizzította a bankópréseket, felpörgött az infláció, üzemanyaghiány alakult ki, áramkorlátozásokat vezettek be. Idén áprilisra az ország fizetésképtelenné vált. Megkezdődtek az utcai tüntetések.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!