Példátlan módon perre megy az Európai Parlament (EP) az Európai Bizottsággal (EB) szemben az Európai Unió Bíróságán (EUB) amiatt, hogy az EB nem alkalmazza a tavaly nagy nehezen kialkudott jogállamisági mechanizmust. Ez lehetővé tenné az uniós pénzek folyósításának felfüggesztését, ha a jogállamiság sérelme egy tagállamban a közös pénzek rendeltetésszerű felhasználását veszélyezteti. A mostani patthelyzet alátámasztani látszik azt a véleményt, miszerint nem újabb és újabb jogállamiságellenőrző jogintézményekre lenne szüksége az Uniónak, mint inkább a létező eszközök tényleges alkalmazására.

Szokatlanul kemények azok a szavak az uniós intézmények közötti viták hangneméhez képest, amelyeket David Sassoli, az EP elnöke használt október 20-i közleményében, bejelentve, hogy beperlik a ­luxembourgi bíróságon a Bizottságot. A lépés hónapok óta a levegőben volt, annak ellenére, hogy az intézményközi kapcsolatok általános és túlnyomó többségében jellemző módja a formális és informális egyeztetés, az álláspontok közelítése és a kölcsönösen elfogadható engedmények kidolgozása. A jogállamiság azonban annyira alapvető kérdés, hogy számos szakpolitikai területet érint, egyre több tagország szólal fel a kérdésben, emellett pedig az EP valóban keményen küzdött 2020-ban azért, hogy az új hétéves költségvetéshez és a helyreállítási alaphoz fűződően létrejöjjön az akár pénzügyi szankcióban is végződő jogállami mechanizmus.

A probléma abból adódik, hogy bár a mechanizmus 2021. január 1-je óta hatályos, még a német soros elnökség olyan kompromisszumot fogadtatott el az Európai Tanácsban (ET), miszerint a mechanizmus alkalmazására csak azt követően kerülhet sor, hogy az EUB döntött a mechanizmus megsemmisítését célzó indítványokról. Ezeket az indítványokat a magyar és a lengyel kormány nyújtotta be. Bár a semmisségi tárgyalás már elindult, a főtanácsnoki indítványt csak december 2-án ismertetik Luxembourgban. Ebből következően szinte biztosra vehető, hogy idén ebből már nem lesz döntés, azaz a jogállamisági eljárással fenyegetett – merthogy jogállamiságot sértő gyakorlatokat folytató – tagállamok több mint egy teljes évet nyernek, ami alatt az eljárás még csak meg sem indul velük szemben.

Ez azért van így, mert bár tavaly megalkották a mechanizmust – és rögtön meg is gyengítették azzal, hogy nem a blokkolásához, hanem az elindításához szükséges minősített többség a Tanácsban –, az állam- és kormányfők tanácsa iránymutatásokat kíván véglegesíteni arra nézve, hogy az Európai Bizottságnak hogyan kell a mechanizmust alkalmaznia. Ám a Tanácsban nem mondják ki a végső szót ezekre az iránymutatásokra, amíg a bíróság nem dönt. Történik – jobban mondva: nem történik – mindez annak ellenére, hogy a Tanács által adott iránymutatás jogi hatálya enyhén szólva megkérdőjelezhető, hiszen a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy hatályos jogszabályt csak egy politikai testület útmutatása alapján lehet alkalmazni. Lehet ezt úgy értelmezni, hogy éppenséggel ez is a jogállamiság sérelme.