A pozsonyi Óváros zsidónegyedében található, történelmi hangulatú Zámocká utcában tíz éve működik a Tepláreň nevű kávézó. A helyi fiatalok kedvelt találkozóhelye vállaltan toleráns a homoszexuális emberekkel. A hely elnevezése a szlovák irodalmi nyelvben hőerőművet jelent. A szlovák nyelvben, a magyarhoz hasonlóan, a meleg melléknévvel (teplý) a helyi szlengben a homoszexuális embereket is illetik.

Október 12-én, szerdán, a koraesti alkonyatban a kávézó előtti padokon három barát ült: a huszonnyolc éves Radka, a huszonhárom éves Matúš és a huszonhat éves Juraj. Limonádét ittak. Senki más nem tartózkodott a kávézóban. Matúš, a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának sinológia szakos hallgatója szeptember óta pincérként, részmunkaidőben dolgozott itt, Juraj és Radka vendégként voltak jelen. Este egy fekete ruhába öltözött, sapkát és egészségügyi maszkot viselő fiatal férfi állt meg a Zámocká utcában, a Tepláreň kávézóval szemben, mintegy két méternyire a beszélgető baráti társaságtól.

E cikk írása pillanatában, a nyomozás jelenlegi állása alapján kijelenthető, hogy a fekete ruhás férfi a padokon ülő három embert nem ismerte. Úgy tűnt, mintha várna valakire, egy-két pillantás után a baráti társaság figyelmen kívül is hagyta őt. A magányos férfi fél órát álldogált a közelükben, majd hirtelen előrántott egy fegyvert, bekapcsolta a lézeres célzót és elindult a baráti társaság felé, majd menet közben nyolc lövést adott le. A kamerafelvételek alapján tudjuk, hogy ezt követően tárat cserélt, majd tovább lőtt. A merénylő Matúš és Juraj fejét, illetve mellkasát, s Radka mindkét lábát eltalálta. Radkának sikerült a kávézóba bemenekülnie. A gyilkos nem ment utána, hanem azonnal a közeli park felé menekült. Radka értesítette a szlovák rendőrséget. A néhány perc múlva a helyszínre kiérkező rendőrség Juraj Vankuličot és Matúš Horváthot holtan találta, Radkát mentővel kórházba szállították.

Egész éjjel tartott a gyilkos megtalálásáért indított rendőrségi akció. A támadás után három órával a szlovák rendőrség, együttműködésben a titkosszolgálattal, kiderítette, hogy a támadó egy 19 éves, szélsőjobboldali eszméket valló fiatal. Juraj Krajčík olyan tömeggyilkosokat vallott példaképének, akik a „tiszta fehér faj túlélése” nevében gyilkoltak.

Egy szeptember 8-án írt üzenetében, Adolf Eichmann náci háborús bűnös neve mellett, megemlítette az ausztrál Brenton Tarrant és a norvég Anders Breivik nevét is. Előbbi 2019 márciusában 49 embert lőtt le új-zélandi mecsetekben, utóbbi 2011 júliusában 77 embert mészárolt le Utøya szigetén. A pozsonyi támadónak nem volt kapcsolata a szlovák szélsőjobboldali szervezetekkel, ő magát Donald Trump és az amerikai szélsőjobb, az „alt-right” mozgalom rajongójának tartotta.

A pozsonyi kávézóban elkövetett támadáshoz a 18 éves amerikai Payton Gendronnak a tíz ember halálát követelő, faji indíttatású, még májusban elkövetett terrorcselekménye adta meg a végső lökést. „Néztem az élő közvetítést, és új ihletet adott, új lendületet, hogy megtegyem, amit évek óta tartó halogatás után meg kell tennem. Gendronban pedig magamat láttam, egy fiatal férfit, aki előtt ott van az egész élet, és aki mégis úgy dönt, hogy megküzd valami nagyobb célért, amiben hisz.” Krajčík feljegyzéseiből kiderült még, hogy az LGBT+ közösség tagjaihoz tartozó emberek vették körbe, akiket állandóan kritizált, mert azok szerinte fiatalon meg akarják változtatni a nemüket.

A rendőrség lezárta a környék utcáit, helikoptereket és a Dunán motorcsónakokat vetettek be. Figyelmeztették a pozsonyi LGBT+ és zsidó emberek közösségi intézményeit, amelyek a gyilkos profilja alapján akár további lehetséges célpontok is lehettek. A támadó, tette elkövetése után, lesétált a pozsonyi várdombról a Duna partjára, majd hazagyalogolt a pozsonyi Ružinov városrészben lakó szüleihez. A gyilkos fiatal beszámolt szüleinek tettéről, összevesztek, majd apja széfjéből, ahonnan a támadásban használt fegyver is származott, kivett egy másik fegyvert, búcsúlevelet írt, majd eltűnt.

– Miután hazaért, a szülei tisztában voltak tettével, amit sajnos több órán keresztül nem jelentettek a rendőrségnek. A bejelentést még úgy sem tették meg, hogy tudták, fiuk öngyilkossággal is befejezheti akcióját – mondta az eset után tartott egyik rendőrségi sajtótájékoztatón Daniel Lipšic államügyész.

Krajčík aztán reggelig kóborolt Pozsonyban. Halálának pontos időpontja nem ismert. Október 13-án, kora reggel, egy járókelő fedezte fel holttestét az Oktatási Minisztérium épülete melletti erdőben. A legvalószínűbb verzió, amelyet a boncolás még nem erősített meg, hogy öngyilkos lett, fejbe lőtte magát.

Az ilyen típusú merényletekhez hasonlóan, a szlovák tinédzser is előszeretettel kommunikált a korosztálya tagjai között népszerű internetes felületeken, mint amilyen például a Twitter vagy a 4chan-platformok. A gyilkos a támadás előtt és az után is többször jelentkezett online-üzenetekkel, fotókkal. Az üzenetek nagyobb részét angolul írta, elvétve szlovák nyelven is megnyilvánult.

„Döntöttem”, írta ki például a Twitteren a merénylet előtt egy nappal, október 11-én. Az újabb Twitter-üzenet másnap délelőtt úgy tíz óra körül érkezett: „Végrehajtom.” Néhány órával a gyilkosság előtt, szintén a Twitteren, közzétett egy 65 oldalas kiáltványt, amelyben mindenkit a zsidók elleni gyűlöletre szólított fel, akiket világuralommal vádolt meg. A szlovák terrorista számára az LGBT+ emberek alacsonyabb rendűek voltak, akiket szerinte „a zsidók a világ korrumpálására használnak fel”.