Krajczár Gyula Három ciklus jobboldali kormányzás után a győztes baloldal nagy változást jelentett be Ausztráliában

Kilenc évi konzervatív kormányzás után a Munkáspárt alakíthatott kormányt Ausztráliában, miután megnyerte a május 21-i választásokat. Az országban három évenként tartanak általános választásokat, így a három konzervatív ciklus utáni baloldali győzelem nagy változásokat helyez kilátásba. Ahogy Anthony Albanese, a győztes párt vezetője mondta, ami következik, az „megújulás, nem forradalom”.

Akció

Ausztráliában hagyomány, hogy a választások egyben nagy közösségi eseményt is jelentenek. A szavazó helyiségek mellett kolbász-sütőket állítanak fel, s mivel a szavazás elvileg kötelező (ha valaki nem vesz részt, 20 ausztrált dollárt, mostani áron nagyjából 5 ezer 300 forintot kell büntetésképpen fizetnie), így szinte a teljes populáció falja közösen a kolbászt a jeles napon. Ez az úgynevezett „demokrácia kolbász”, bár az új időkben szélesedő körökben más jelentést is kap.

A finom és laktató kolbász más nézőpontból ugyanis zsírossá és egészségtelenné válik, ahogy a hagyományos ausztrál politika is a nemes demokráciából, a szabadság letéteményeséből fehér férfiak zárt, rasszista, korrupt, ideológiai meccsévé vált sokak szemében. Ezt jelzi például, hogy a győztes Munkáspárt alacsonyabb szavazatarányt ért el, mint három évvel ezelőtt, s ezzel most győzni is tudott. A konzervatívok veszteségeit ugyanis a kis pártok és független jelöltek vitték el. Vagyis a világszerte megfigyelhető jelenség, a csalódás a hagyományos, nagy néppártok váltógazdaságára épülő struktúrákban, itt is megfigyelhető. Ahogy az is, hogy az ebben a helyzetben rendkívül keresetté vált populizmust a pénzügyi és szervezeti erővel rendelkező, többnyire jobboldali néppártok igyekeznek a magukévá tenni: ez hozta a hosszú kormányzás lehetőségét a konzervatívoknak. A tartósan rendkívül durva bevándorlás-ellenes irányvonal, a rigid zéró-Covid politika, a környezetvédelem ügyét negligáló, a hagyományos energetikai és bányászati vállalatokat képviselő szakpolitikák a lakosság tekintélyes részének elégedettségével találkoztak. S ez elég is volt három ciklusra.

A választók másik, a jelek szerint növekvő része azonban már kényelmetlennek érezte mindezt. Elsősorban a megélhetési költségek, s ezzel szoros összefüggésben az állami szolgáltatások kerültek a választások előtti viták centrumába. Rendkívüli erővel robbant be az infláció, s ez kiegészülve egyéb körülményekkel, egyre rendszeresebb áru- és szolgáltatáshiányt okozott, ráadásul azzal a kilátással, hogy ez rövid távon biztosan nem is változtatható meg. Bizonyos hiányok közvetlenül kapcsolódtak össze időjárási körülményekkel, s a sorozatos természeti csapások, árvizek, bozóttüzek, árhullámok, ciklonok a klímaváltozást is behozták a választások előtti vitákba. Mindez azt jelentette, hogy a hagyományosan készülő választási narratívák mehettek a kukába, a hétköznapi problémáknak a figyelem központjába jutása pedig természetszerűleg nem kedvezett a hatalmon lévőknek. Ugyanakkor a publicisták és az elemzők panaszkodtak és panaszkodnak, hogy az ausztrál társadalom nagy kérdéseiről szinte egyáltalán nem esett szó. Pedig a „megújulás, nem forradalom” ígérete bizonyára nem az árstabilitás megteremtésére vonatkozott.

Az új miniszterelnök Anthony Albanese. 59 éves, olasz apától és ír-ausztrál anyától származik. Sokan Joe Bidenhez hasonlítják, mégpedig azért, mert ő is az egész életét a politika egyezkedő világában töltötte, s tekintélyét a kompromisszumok keresésével és megteremtésével szerezte. Korábbi munkáspárti kormányokban kabinetminiszter volt, Kevin Rudd második kormányában miniszterelnök-helyettes. Hat évig volt pártja alelnöke, majd az utolsó három évben elnöke. Kifejezetten pragmatikusnak tartják, de sok lényeges kérdésben karakteres álláspontja van.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!