Fóti Tamás 400 ezer új lakás, magasabb minimálbér, legális kannabisz

Magalakult az új német kormánykoalíció

Két hónappal a német választások után megszületett a hárompárti, a színeik alapján forgalmi lámpának nevezett koalíció: a győztes Német Szociáldemokrata Párt (SPD) megállapodott a Zöldekkel és a liberális Szabaddemokrata Párttal (FDP) a közös kormányprogramról, amelyet még el kell fogadtatniuk a hátországaikkal.

A program magán viseli a pandémia negyedik hullámának, a fertőzöttek növekvő számának, a válságból való kiút keresésének jegyeit. Két új grémium felállítását tervezik, a tartományok és a szövetségi kormány közötti állandó válságstábot és egy interdiszciplináris szakértői testületet, amelynek figyelemmel kell követnie a járvány napi alakulását.

A dokumentum pontosan tükrözi a hármak politikai irányultságát: jelentős építőipari beruházásokat, köztük évente 400 ezer új lakást terveznek – s teljesül az SPD választási ígérete, hogy ebből 100 ezer állami támogatást kap. A klímacélok elérése ma már nem csak a Zöldek szívügye, de ők garantálhatják, hogy az több legyen, mint kampányfogás, míg az FDP igyekezett a lehető legliberálisabb pénzügypolitikát keresztülvinni, például elutasította a csúcsjövedelmek adóterheinek növelését, mint ahogy nem lesznek új adónemek sem. A jövedelemadó rendszere egyébként is nagy változások elébe néz: cél, hogy az adócsökkentés az egész társadalmat érintse, és leginkább a középosztályt. A minimál órabér 12 euróra emelése Olaf Scholz leendő kancellár egyik legkonkrétabb ígérete volt – ez is valóra válik.

A programban rendkívül ambiciózus klímacélokat említenek: 2030-ig felszámolják a széntüzelésű erőműveket, a széndioxid tonnánkénti ára nem mehet 60 euró alá, és ezzel párhuzamosan évi mintegy másfélmillió e-autót gyártanak. Ugyancsak 2030-ig kell a vasútvonalakat még vonzóbbá tenni, hogy a mai forgalmat megduplázhassák. Az évtized végére vállalják, hogy az ország villamosáram-szükségletének 80 százalékát megújuló energiaforrásokból, szél- és napenergiából nyerjék. Masszívan támogatják, hogy nagyobb szerepet kapjon az energiaforrásokban a hidrogén. Negyedszázad elteltével Németországnak klímasemlegesnek kell lennie. Hogy ezt elérjék, a szektor busás állami támogatásokra számíthat, a kutatásokra, fejlesztésekre a GDP 3,5 százalékát tervezik költeni. A szemléletváltás radikális jele, hogy megszüntetik a környezetre káros projektekre adott állami támogatásokat.

Legálissá válik a kannabisz fogyasztása, a holland modell követésével külön engedélyhez kötik az árusítását. 18-ról 16 évre szállítják le a választójogi korhatárt, bár ebben a kérdésben szükség lesz az ellenzék támogatására is, ugyanis ez kétharmados törvény. Feloldják az abortusz reklámozásának eddigi tilalmát. A nyugdíjminimum pedig nem lehet az átlagkereset 48 százalékánál kevesebb. A Covid-járvány kezelésének fontos eleme az ápolók különjuttatására elhatározott egymilliárd euró. A kül- és védelempolitikában hangsúlyozzák a NATO szerepét, új elem a fegyverrel is felszerelhető drónok beszerzése.

A koalíció, a kormányprogram a pártok beleegyezésével születik meg. A Zöldek az egész tagságot digitálisan kérdezik meg, míg az SPD december 4-én, az FDP december 5-én tart küldöttgyűlést és szavazást. A nagyobb nyilvánosság bevonása a Zöldek részéről kétségkívül a bázisdemokráciát erősíti, de ugyanennyire kockázatos is: miként ítélik meg a zöld tematikát, találkoznak-e a tagság várakozásával a környezetvédelemben elértek. Az bizonyára tetszeni fog a párthíveknek, hogy fontos posztokat zsebelhetnek be: a két társelnök közül ­Annalena Baerbock külügyminiszter lesz, míg Robert Habeck alkancellári minőségében a gazdasági csúcsminisztériumot kapja, megspékelve a klímavédelemmel. Utóbbi a program ismertetésekor azt mondta: olyan Németországot akarnak, amely olajozottan működik. A Zöldek még bebiztosították, hogy az Európai Bizottság következő mandátumára ők jelölhetnek biztost, feltéve, ha a testület elnöke nem német lesz – hiszen elképzelhető, hogy Ursula von der Leyen újrázik. (Eddig az SPD, CDU, CSU és az FDP küldhette Brüsszelbe saját politikusát.) Christian Lindner FDP-elnök is elégedett lehet, a koalíciós részvétel ki nem mondott feltétele teljesült: pénzügyminiszterként ügyelhet arra, hogy a gazdaság szereplőit ne fékezzék újabb vagy megemelt adókkal, egyúttal az államháztartás hiánya se szaladjon el.

Hét miniszteri poszt jut az SPD-nek: kancelláriavezető, belügy, védelem, egészségügy, munka- és szociális ügyek, gazdasági együttműködés és az újonnan létesítendő építésügy. A Zöldek az említettek mellett még hármat tölthetnek be: környezet- és fogyasztóvédelem, mezőgazdaság és élelmezésügy, családügy. Az FDP-nek jut még az igazságügy, a közlekedés és a digitális társadalom, oktatás-kutatás.

Jól látható a törekvés, hogy egyik pártnak se legyen „monopóliuma”, a témák átnyúlnak, ami azt jelenti, hogy a minisztereknek módjukban áll ellenőrizni a partnerek területeit. Például ugyan liberális kézben van a pénzügy, de kölcsönös az egymásrautaltság a Zöldek gazdasági csúcsminisztériumával, amit viszont a gazdasági együttműködés új tárcáján keresztül az SPD is szorosan követhet. Említhetjük az FDP felelősségét a közlekedéspolitikában, amelyet össze kell majd hangolniuk a környezetvédelemmel. Habeck, úgy is mint főtárgyaló és úgy is, mint aki személyesen is érintett lesz, erről úgy nyilatkozott, hogy Lindner felfogható, mint lehetőségminiszter és úgy is, mint akadályozó miniszter. A megbeszéléseken számára az előbbi derült ki.

Alig száradt meg a tinta a kormányprogram aláírásán, az Egyesült Államok máris nyilatkozatban üdvözölte a koalíciós tárgyalások lezárását: a „lehető legszorosabb és hatékony viszonyra” törekednek a Scholz-kormánnyal. Az új kancellár első útja Párizsba vezet, hangsúlyozásul, hogy a francia-német tandem és Európa szétválaszthatatlan. Scholz ezután Brüsszelben találkozik az EU-intézmények vezetőivel.

Frontális támadás a jogállamiságért

A 178 oldalas program kemény szavakat használ a jogállamisággal kapcsolatban: egyfelől sürgeti Brüsszelt, hogy következetesebben és a maga idejében alkalmazza a jogállamisági mechanizmust (értsd, ne vesztegessen időt), másfelől leszögezi, hogy Berlin mindaddig nem fogja helybenhagyni a kifizetéseket, amíg az előfeltételek nem teljesülnek, többek közt az adott ország nem garantálja a független igazságszolgáltatást. Az egyértelműen Magyarországnak és Lengyelországnak szóló figyelmeztetés látványosan szakít a leköszönő ­Angela Merkel kancellár politikájával, aki nemrégiben kompromisszummal vélte megoldani a jogállamisági konfliktust, és fékezte az Európai Bizottságot, hogy még ne indítsa el a jogállamiság megsértése miatti eljárásokat. Scholznak ismerős a brüsszeli terep, hiszen alkancellárként és pénzügyminiszterként eddig is otthonosan mozgott az uniós intézményekben. A tagállamok anyagi érdekeinek védelmében tehát számíthatnak rá, például az EU csalásellenes hivatala, az OLAF (mint Scholz keresztneve – nomen est omen?...) eddig is némileg frusztráltan vette tudomásul, hogy hiába göngyölíti fel az uniós támogatások jogellenes felhasználását, ha a rendszerszintű visszaélések következmények nélkül maradnak. Alighanem szemöldökráncolást vált ki Budapesten vagy Varsóban az is, hogy a három párt támogatja az EU föderális irányba mutató változását. A civil társadalom maximális bevonásával jelenleg zajló Európa jövője konferenciasorozat eredményének konkrét reformokba történő átültetését szorgalmazza. Így például az uniós külpolitika hitelesebbé válna, ha a tagállami vétójog helyett minősített többséggel fogadnának el többek közt politikai állásfoglalásokat. Ebben a kérdésben szintén a magyar kormánnyal szembeni elégedetlenség nyilvánul meg: Budapest többször is keresztbe tett Oroszország vagy Kína elítélésének. 

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.