Hová lettek az ukrán oligarchák?

Miklós Gábor | 2023.01.24. 16:40

Címkék:

oligarchák Ukrajna

Olvasási idő kb. 11 perc

Hetvenhat millió amerikai dollárt fizetett ki az angol Chelsea FC a 22 éves a Sahtar Donyecknek Mihajlo Mudrikért. A szőke szélsőt nyolc és fél évre szerződtette a klub, s az ár különböző bónuszokkal felmehet százmillió dollárra. Ez a sporthír gyorsan háborús hírré lett, ugyanis Rinat Ahmetov, az ukrán klub tulajdonosa bejelentette: az összegből 25 millió dollárral támogatják a korábban a támadó oroszoktól Mariupolt védelmező ukrán katonákat és családtagjaikat támogató alapot.

Rinat Ahmetov a nyilatkozatban amiatt is sajnálkozott, hogy a csapatnak meg kell válnia Mudriktól. Ukrán játékos átigazolásáért ennél több pénzt még nem fizettek – írta a helyi média. A nyilatkozó klubtulajdonos személye az ifjú futballistáénál nem kevésbé érdekes. Ő továbbra is Ukrajna leggazdagabb embere, annak ellenére, hogy a háború alaposan elszegényítette. 2006 óta vezeti egyébként a leggazdagabb ukrán állampolgárok listáját.

Nem volt szinte olyan ágazat, ahol ne lett volna befektetése: kohászat, energetika, mezőgazdaság, pénzügyek, közlekedés, telekommunikáció és a sport területén is nagy darabokat birtokolt Ukrajnában – írja a Forbes ukrán nyelvű változata. SZKM nevű befektetési társaságához 500-nál több cég tartozott, ahol 200 ezer alkalmazott dolgozott. A gazdasági hetilap szerint Ahmetov birodalmának gyöngyszemei a Metinveszt Holding, a DTEK energetikai cégcsoport, a Sahtar futballklub, az Ukrtelekom, az Első Ukrán Nemzetközi Bank (PUMB), a HarvEast mezőgazdasági holding, valamint a Lemtransz vasúti szállítmányozó és logisztikai cég.  Az üzleti sokféleség ellenére, vagy talán azért, mert vállalatainak jelentős része a háborútól leginkább sújtott területeken volt, az ukrán mágnások közül Ahmetov szenvedte el a legnagyobb vagyoni veszteséget. 2022 elején még 13,7 milliárd dolláros vagyont tulajdonítottak neki, ami az évvégre 4,4 milliárdra zsugorodott.

Az orosz invázió gyakorlatilag megsemmisítette Mariupolban lévő két vasművét, az Azovsztált és az Iljicset, s mintegy 40 ezer hektárnyi földterületét foglalták el Donyeck megyében. Júliusban Ahmetov kiszállt a médiaüzletből és visszaadta az államnak az Ukrán Médiacsoporthoz tartozó 11 tévécsatornája sugárzási engedélyét. Az ennyire elszegényedett Ahmetov azonban továbbra is Ukrajna leggazdagabb embere, s ha befolyása, hatalma a vagyonával együtt csökkent is, róla lehetne mintázni a tipikus kelet-európai oligarchát. Az ukrajnai szupervagyonok nagyjából azonos sémával a vagyonjegyes privatizációt kihasználva jöttek létre Leonyid Kucsma, Ukrajna második elnöke szelektív segédletével.

A tulajdonosok a volt szovjet nagyvállalatokra, az energiaszolgáltatásra és kereskedelemre, valamint a mezőgazdaságra építették gazdasági-politikai hatalmukat. Politikailag érzékeny és nem igazán innovatív ágazatokról van szó. Az oligarchák nem a gazdaság megújításával, hanem a lerablásával gazdagodtak. Az ukrajnai viszonyokban azonban az oroszországinál nagyobb a pluralizmusra való hajlam, a politika évtizedek óta hordozza a Kelet-Nyugat földrajzi és társadalmi dichotómiát. Szovjet és antikommunista narratívák, hagyományok és jövőképek csaptak össze. A kettősségnek erős a földrajzi meghatározottsága is. A nyugatos, antikommunista és az ukrán nyelvi és hagyománybeli különállóságnak Nyugat-Ukrajnában erősebb a jelenléte, míg Keleten és Délen sokáig dominált az orosz világ és a szovjet kultúra.

Az oligarchák többsége az oroszbarát vonalat támogatta, de voltak, vannak közöttük nyugatosak is. A nyugatosok közül a legismertebb Petro Porosenko volt elnök és a Rosen csokoládébirodalom tulajdonosa, vagy a gázhercegnőnek is nevezett Julija Timosenko, aki volt kormányfő is. Bizonyos mértékig ennek a rendszernek voltak előnyei is, mert egyik politikai opció sem volt képes arra, hogy teljesen elfedje, elsöpörje a másikat. Az, amit a világ ukrajnai káosznak és instabil politikai rendszernek minősített, egyben egyfajta pluralizmus is volt, ami ismeretlen a mai Oroszországban.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés