Az utolsó közvéleménykutatások átlaga szerint, amelyeket Olaszországban múlt héten lehetett közzétenni, a választásokat a Fratelli D’italia, Meloni szélsőjobboldali pártja nyeri 24-25 százalékos eredménnyel, amely a kormányválság óta még valamelyest növelni is tudta az előnyét az őt követő Demokrata Párt (PD – 22-23 százalék) előtt. A tavasszal és nyár elején nagyon visszaeső Öt Csillag Mozgalom és Giuseppe Conte a kampány alatt viszont magához tért, és ma már 14-15 százalékkal a harmadik helyen mérik, megelőzve Matteo Salvini Lega Nord pártját, amelynek a zuhanása most sem állt meg, az egy éve még akár 25-30 százalékra mért párt ma alig számíthat a választók 10-11 százalékára.

Szintén kisszámú, bár viszonylag stabil választói tömeg áll Silvio Berlusconi fősodrú jobboldali Forza Italia pártja mögött, amely 7-8 százalékra számíthat, de mögöttük hasonló támogatással már ott dörömböl a kampány meglepetése és az alig egy hónapja létrehozott, deklaráltan középutas és progresszív politikát folytató Harmadik Pólus Szövetség, amelyet a PD-ből kivált csalódott politikusok hoztak létre pártjaik koalícióra lépésével (Carlo Calenda, volt PD gazdasági miniszter és EU nagykövet majd EP képviselő, és pártja, az Azione, Matteo Renzi volt PD miniszterelnök, és pártja, az Italia Viva). A parlamenti küszöb megugrására még egy baloldali szövetség, az Zöldek és az Olasz Baloldal koalíciója számíthat még (3,5 százalék).

Mindezek alapján, ha Olaszországban teljesen arányos választási rendszerről beszélnénk, akkor a három jobboldali párt még egyszerű többséget sem tudhatna maga mögött (46-47 százalék), viszont ezeket a választásokat már az új olasz választási törvény, a „Rosatellum” alapján rendezik, amely szerint a képviselőházi és szenátusi helyek nagyjából egyharmadáról úgynevezett „uninominális” körzetek döntenek, ahol a magyar egyéni körzetekhez hasonlóan az egy fordulóban a legtöbb szavazót adó győztes párt egyéni jelöltje viszi el a parlamenti helyet. Ez pedig azoknak a koalícióknak kedvez, amelyek előre megállapodnak abban, hogy nem indítanak egymással szemben jelöltet, és a jobboldal pártjai ezt gyakorlatilag Mario Draghi kormánya bukásának másnapján bejelentették.

Giorgia Meloni, Silvio Berlusconi, Matteo Salvini (Fotó: Alessia Pierdomenico)

A PD és az Enrico Letta vezette baloldal számára nyilvánvaló volt, hogy az Öt Csillaggal való nagykoalíció Conte Draghi bukásában való részvétele miatt nem lehetséges a baloldalon. Letta ugyan mindent elkövetett a minél átfogóbb balközép szövetség létrehozására, amelyben a fentebb említett Harmadik Pólus pártjai is benne lennének, meg is állapodott Calendával, de egy hét után az Azione vezetője a szövetségben szintén helyet kapó kisebb radikális baloldali, valamint Luigi di Maio új politikai alakulata miatt felmondta a megállapodást és létrehozta a Harmadik Pólust, Renzivel kötve szövetséget. Így tehát nincs balközép szövetség, és a felmérések szerint a jobboldali koalíció az egyéni helyek akár 85 százalékát is elviheti, s ezzel nem csak kényelmes kormánytöbbséget biztosít a jobboldalnak, hanem egyes felmérések szerint akár kétharmadot is. A jobboldali pártok koalíciós megállapodása szerint pedig a legtöbb szavazatot adó párt adja a miniszterelnököt, és a Fratelli D’Italia az a párt, amelyik jelen pillanatban nagy többséggel nyerőnek látszik a másik két párttal szemben.

Ilyen előrejelzések alapján tehát hogyan merülne egyáltalán fel a kérdés, hogy Meloni nem lesz miniszterelnök?