
Mit hallgatok? - kérdezik tőlem újra meg újra. Mindent. Műfajtól, előadótól függetlenül. Szabadságot kapva. Mert a műfajoktól való függetlenítés engedett először igazi különleges zenei élményekhez jutni. Rájuk találni, az élményt megélni: fantasztikus. Megosztani valakivel, pedig a legnagyobb örömök egyike.
Liszt Ferenc 1847-ben komponálta, s négy évvel később zongoradarabként került nyilvánosság elé műve, a Teleki grófnak dedikált II. Magyar Rapszódia. Fogadtatása, azonnali sikere a koncertszínpadokon hamar elvezetett zenekari változatának megszületéséhez, mely Franz Doppler nevéhez fűződik. A tizenkilenc Magyar Rapszódia közül máig a második maradt a legismertebb.
Lenyomatok egy csoda nyomán: az egyik a Berlini Filharmonikusok élén, Herbert von Karajan vezényletével született és marad etalon. A másik, Liszt virtuóz-pianista lényét értő, érző Lang Lang előadásában marad meg nekünk.