Katona Klári Hang-hangszeren: Bobby McFerrin

Mit hallgatok? - kérdezik tőlem újra meg újra.

Mindent. Műfajtól, előadótól függetlenül. Szabadságot kapva. Mert a műfajoktól való függetlenítés engedett először igazi különleges zenei élményekhez jutni. Rájuk találni, az élményt megélni: fantasztikus. Megosztani valakivel, pedig a legnagyobb örömök egyike.

 

Harmincegy éves volt, amikor első, címében saját nevét viselő albuma megjelent. Előtte, Bobby McFerrin hat évet szentelt zenei stílusa megtalálásának, kialakításának.

Az első két évben egyáltalán nem hallgatott énekeseket, a hasonlatosság elkerülése érdekében. Hangszeres zenét hallgatott. Keith Jarrett játékában találta meg leginkább azt a zenei nyelvezetet, amit énekelve ő maga is a leginkább szeretett volna megszólaltatni.

Hangja így lett minden melegségével, kivételesre fejlesztett hangterjedelmével virtuózan kezelhető hangszerré. Ez mindent lehetővé tesz számára. A kíséret nélküli acapella énekléstől, a szimfónikusokkal kísért klasszikus művek csak rá jellemző előadásáig.

Az & jel, mintha őt is tökéletesen kifejezné. Amilyen az, az ampersand. Aminek „és” jelentése, mint az azonos értékű hozzáadása – kézírással a lendületét is megélhetjük - maga a nyitott indulás, a kötődés, aztán vonalát egyenesként megtartott, újra a nyitottságba mutató módon fejeződik ki.

Amilyen ő és … Mert mindig nyitottságból, bátran, lendületességben kötődve teremt megosztható élményt. 

Dina Lam - Montreal 2006. (élő verzió)

Spain -  Jazz à Vienne 2012. (élő verzió)

 

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.